A járművezetést már napjainkban is számos technikai eszköz segíti. Elég csak a tempomatra, a sávváltó rendszerre, a lassító automatikára, az automatikus parkolási rendszerre, az elektronikus stabilitás-ellenőrzőre, az automatikus vészfékezőkre vagy a sávfutó-támogatásra gondolni. Noha az önvezető járművek bevezetése Magyarországon még távoli jövőnek tűnik, számos országban (különösen az USA-ban) ez már a jelen. Az önvezető járművekkel kapcsolatosan számtalan félelem, bizonytalanság van, mindamellett, hogy előnyei is letagadhatatlanok. Az önvezető járművek bevezetése számos jogi, technikai, informatikai és etikai kérdést vet fel. A tanulmány ezek közül – az etikai kérdések (lásd troli-probléma) és bűnösségi kérdések tisztázása után – a kriminalisztikai alapkérdések tükrében vizsgálja az önvezető járművek bevezetéséből származó előnyöket és hátrányokat. Ezen belül is a közlekedési bűncselekményekre korlátozódik (nem tárgya tehát a tanulmánynak az önvezető járművekkel összefüggő kiberterrorizmus vagy éppen kábítószer-kereskedelem kérdése). Megállapítást nyert, hogy egyes kérdések esetén nehezebb lehet a bűncselekmény felderítése (már a Ki követte el? kérdésre is nehéz sokszor választ adni). A termék gyártójától a programozón át az üzembentartóig, illetve a felhasználóig számos személy büntetőjogi felelőssége felmerülhet. Ehhez képest a technikai eszközöknek és a hálózati kapcsolatnak köszönhetően számos kérdésben felderítési könnyebbséggel számolhatunk az önvezető járművek segítségével.