Mint a Rendészettudományi szaklexikon egyik lektora, szakmai meggyőződéssel vallom, hogy a tinédzserkorába lépő rendészettudományunk területén műfajtörténeti jelentőségű alkotás született e lexikon megjelentetésével. Azt is szeretném rögtön a reflexióm elején leszögezni, hogy se nem dicsérni, se nem temetni jöttem ezt a gigantikus kiadványt. Írásomban igyekszem a tárgyilagosság, az objektivitás és a semlegesség talaján maradni még azzal együtt is, hogy a bevezető mondatban határozott elismerésemnek adtam hangot. Az elismerés mögött – szándékom szerint – valójában köszönet áll. Köszönetemet kell tehát kifejeznem azért, amiért a szerzők és a szerkesztők megajándékozták a rendészettudomány művelőit, e tudomány iránt érdeklődőket, a szélesebb olvasói közvéleményt ezzel a mai rendészettudományi kultúrának megfelelő művel.