Magyarország részese a nemzetközi (humán) migrációnak, amely már elnevezése alapján is határokon átívelő, szupranacionális jelenség. Ebben a folyamatban az ország államhatárán változó intenzitással és számmal, de a világ szinte valamennyi országából érkezők megjelennek. Reguláris (normakövető) vagy akár irreguláris (meg nem engedett) módon lépnek át, az ország területén tartózkodnak vagy átutaznak azon. Kutatók vagyunk, akik belülről ismerik a rendőrség és a menekültügyi hatóság működését, a rendőrség állományába tartoznak,
akikkel a tisztviselők nyitottak voltak és megvitatták érzelmeiket a külföldiek hatáskörbe rendelt ellenőrzése kapcsán. Elfogadjuk azt a minimum követelményt, amely szerint az emberi alapjogok biztosítására a külföldi határátlépő személyek ellenőrzését olyan tisztviselőknek kell végrehajtani, akik célzott felkészítést kaptak az érkezőkre jellemző multikulturális jellemzők kezelésére. A jogszerű, szakszerű intézkedéseket az ügyintézőknek a hivatali esküjüknek és a nemzetközi, nemzeti jogszabályoknak, szakmai rendelkezéseknek megfelelve úgy kell objektíven és a méltányossági elveket is képviselve végrehajtaniuk, hogy a társadalom tagjaként eközben őket is olyan hatások érik, amelyek befolyást gyakorolhatnak eseti döntésükre. A tanulmány összehasonlító elemzéssel vizsgálja a hivatalnokokat is magában foglaló magyar társadalom egészére jellemző idegenellenességet, valamint annak a hatáskörrel rendelkező határrendész tisztviselőkre gyakorolt hatását 2010. és 2016. években. Ajánlásokat is megfogalmaz a rendészeti intézkedések humánusságának növelését célzó képzésekre vonatkozóan.