Ez alkalommal a nemzetközi rendészeti szakirodalomnak azokba a témaköreibe adunk betekintést, amelyek a rendészeti igazgatás, a közrend és a közbiztonság védelme, illetve a bűnüldözés aktuális vitakérdései. Ezek sorába illeszkedik a rendőrség erőszak-monopóliumaként meghatározott intézkedési módszertan, amit az angolszász felfogás inkább az erőszak államosításaként értelmez. Igen sok figyelem vetül a bűnüldözés egyik legérzékenyebb szakaszára, a gyanúsítottak elleni vizsgálatra, különösen pedig a kihallgatások eljárásjogi és lélektani vonatkozásaira. Ugyancsak figyelmet érdemlő terület az úti okmányok hamisítása, a személyazonosság elfedése, ami nem csupán az illegális migráció elleni küzdelmet nehezíti, de gyakran eszközcselekménye olyan súlyos deliktumoknak, mint az embercsempészés, a bűnszervezet létrehozása vagy a terrorizmus. Találkozunk a digitális adatok térnyerésének következményeivel, ami egyfelől a személyazonosság megállapítását könnyíti meg, másfelől viszont az adatvédelem útjába gördít akadályokat. Megismerkedünk a mesterséges intelligencia olyan alkalmazási terveivel, amelyek a prediktív, bűnmegelőzésre koncentráló rendészeti taktikának adhatnak ígéretes perspektívát. Visszatérő tematika a katonai és a rendőrségi kultúra összehasonlítása, a két, eredendően eltérő veszélyelhárítási stratégia konvergenciájának megfigyelése. A rendőrség titkosszolgálati felderítésének egyik célpontja a prostitúció leleplezése, különös tekintettel a fedett nyomozók által létrehozott csapdahelyzetekre, amelyek alkotmányossági szempontból és a tisztességes eljárás elveinek sérelme tekintetében is revízióra szorulnak. Nem kevésbé izgalmas annak vizsgálata, hogy az eredményes és erőszakkerülő rendészeti intézkedések módszertanát hogyan lehetne továbbgazdagítani akként, hogy a jó megoldások helyet kapjanak a rendőrképzésben is.