A helyreállító igazságszolgáltatás során a hangsúly a bűncselekmény által okozott sérelmeken és nem az elkövető büntetésén van (Zehr, 2005). Az érintett felek közötti párbeszéd kialakításával a sértett is meghatározó szerepet kap abban, hogy kifejezhesse igényeit a büntetés-végrehajtás folyamata során. A helyreállító igazságszolgáltatás módszerét leginkább a fiatalkorú elkövetők és a kisebb kaliberű bűncselekmények esetében alkalmazzák. Mindezt annak ellenére, hogy egyre több tanulmány olvasható arról, hogy a felnőttek által elkövetett és a legkomolyabb bűncselekmények azok, melyek során elsősorban a visszaesés megelőzése szempontjából a leghatásosabb és legfontosabb az elkövető és a sértett helyreállító igazságszolgáltatásba vonása, hiszen ezek azok a bűncselekmények, melyek során a legkomolyabb károk születnek, amelyek helyreállításra szorulnak (Strang, Sherman, Mayo‐Wilson, Woods & Ariel, 2013; Sherman & Strang, 2007; Joudo-Larsen, 2014). Ez a tanulmány azt a kérdéskört járja körül, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás módszere alkalmazható-e, illetve milyen feltételekkel alkalmazható a szexuális jellegű bűncselekmények esetében. Tárgyalásra kerül, hogy alkalmazása a büntető igazságszolgáltatás helyett vagy mellett a legmegfelelőbb, illetve, hogy miért akarnának egyáltalán a sértettek találkozni az elkövetőkkel. A cikk kitér a leggyakrabban felmerülő aggodalmakra is, valamint arra is, hogy hogyan tud mégis működni a helyreállító igazságszolgáltatás a szexuális jellegű bűncselekményeknél. A nehézségek és a kockázatok ellenére a szakirodalom alapos tanulmányozása után is az ötlik fel a sorok közül, hogy érdemes a helyreállító igazságszolgáltatás szakmájának szembenézni a kihívásokkal és a resztoratív módszerek lehetőségét biztosítani a szexuális jellegű bűncselekmények elkövetői és sértettjei számára. Mindezt természetesen a megfelelő szabályok betartásával, illetve a megfelelő mögöttes tudással és képesítéssel együtt, hiszen nagyon mély és egész életekre kiható károk és fájdalmak keletkeznek ezen bűncselekmények következtében. Felvetődik a kérdés, hogy ahelyett, hogy arra keressük a választ, lehetséges-e a helyreállító igazságszolgáltatás a szexuális jellegű bűncselekményeknél, inkább minden ügyet egyenként kellene megvizsgálni, hogy a felek készen állnak-e bármiféle kommunikációra egymással.