A sorozatgyilkosságok rendkívül ritkák, viszont annál nagyobb figyelmet kapnak. Különösen igaz ez a szexuális jellegű esetekre. Magyarországon kis számban fordulnak és fordultak elő ezek a sorozat-bűncselekmények, ezért a figyelem még a szokásosnál is nagyobb. Esettanulmányunk alanya a tiszaföldvári Kovács Péter, aki az egyik legsúlyosabb, bizonyíthatóan szexuális indítékból gyilkoló elkövető volt az 1950–1960-as években, s a martfűi rém néven híresült el. A szocializmus korában magát a sorozatgyilkosság fogalmát sem ismerték, de az ideológiai keretek is szűkek voltak ahhoz, hogy egy bizonyos elkövetőhöz több bűncselekményt is kapcsoljanak. A martfűi rém által elkövetett bűntetteket végül részletesen felderítették. Vallomásai és a bizonyítékok alapján pontosan tudjuk bűncselekményeinek körülményeit, az elkövetés módszereit. Gyermekkori sérüléseivel, traumáival, erőszakos jellegű film- és könyvélményeivel eddig azonban nem foglalkozott a szakirodalom. Kovács Péter életpályáját nézve nyomon követhető, hogyan alakította egy súlyos gyermekkori trauma a nőkhöz való viszonyát, valamint azt, hogy agressziója és erőszakos viselkedése bizonyos filmek és könyvek hatására öltött testet. A 21. században, ötven-hatvan évvel az események után különösen érdekes megvizsgálni, milyen jelenetek erősítették fel az elkövetőben azt a számára ellenállhatatlan érzést, hogy erőszakos bűncselekményeket kelljen elkövetnie a nőkkel szemben.