A tanulmány a saját újszülött sérelmére emberölést elkövető anyák helyzetét mutatja be a cselekményhez vezető utat és okokat kutatva. Módszertani és koncepcionális megközelítésben megismétli a korábbi – 1981-1998 közötti rendőrségi ügyiratok feldolgozása alapján elvégzett – kutatást, áttekinti és elemzi az 1998 és 2018 között ismertté vált esetek ügyészségi ügyirataiból származó adatokat. Az adatok összevetésében a kétszer majd 20 év azonos módon feldolgozott adataiban az időközben lezajlott, a történelminek nevezhető változások hatásait is keresi. Az elkövetők családi helyzetében jelentős változás, hogy hivatalos rangra emelkedett az élettársi kapcsolat. Ebben egyszerre mutatkoznak meg a végleges elköteleződés bizonytalanságai és a kapcsolat önkéntes fenntartásának motívumai. Változott a gyermekvállalás általános életkori képe is. Az első időszakban legtöbben 25 éves korukig, míg a második időszakban a 20-25 éves és a 36-40 éves korukban kerülnek leggyakrabban nem kívánt terhes állapotba. A terhességet a várandósok mindkét időszakban titkolják, azaz veszélyeztetett terhességet hordanak ki. A titok minden áron való fenntartásával magányosan szülnek, és az újszülött létének eltitkolása vezet a halálát okozó végzetes cselekménysorhoz. Tapasztaljuk, hogy az első kutatási szakasz hatására létrejött segítő civil szervezetek jelentősen hozzájárulhatnak az újszülöttölés megelőzéséhez, ezért a további közleményekben a megelőzés további lehetőségei is felmerülnek. Egy következő tanulmány foglalkozik majd az ítélkezési gyakorlat tanulságaival.