A sportrendezvények biztonsága olyan társadalmi jelenség, amelyre – a nagyfokú nyilvánosság miatt – társadalmi és politikai figyelem egyaránt irányul. A magyarországi sportrendezvények biztonsága elsősorban rendészeti jellegű kérdés, ezért elsősorban rendészeti jellegű megoldásokat kíván. Azonban a jogi védelem záróköve a büntetőjog. Egyrészt ez biztosítja a hatósági fellépések jogalapját, másfelől ultima ratióként szolgálja a sportrendezvények biztonságát. Az írás középpontjában a hazai jogalkotás folyamata és annak hátterében húzódó indokok állnak. A vizsgálatok középpontjában a sportrendezvények biztonságát jogtárgyként védő tényállások és a speciálisan sportrendezvényekre irányuló prevenciós hatást célzó szankciók állnak. A büntetőjogi védelmet kiterjesztve nem lehet megkerülni a szabálysértési jogi kérdéseket sem, hiszen azonos jogtárgy védelmére irányulnak. A jogfejlődés eredményeként a sportrendezvényeket veszélyeztető vagy sértő – eddigi ismereteinek szerint – valamennyi emberi magatartás szankcionálhatóvá vált. A hazai jogalkotó annak tulajdonít jelentőséget, hogy valamely cselekmény mennyire befolyásolja a sportrendezvény élvezeti értékét a békés nézők számára. A kívánt társadalmi eredmények elérése a jogi felhatalmazás birtokában csupán a rendezvények szervezői és a hatóságok belátásán, azaz a jogalkalmazás hatékonyságán nyugszik. Ehhez kapcsolódik a szervezők különleges jogosultsága a kizárás alkalmazására. A szervező, mint magánjogi jogalany olyan intézkedés alkalmazására jogosult, amely hatását tekintve teljesen megegyezik a büntetőjogi, illetve szabálysértési jogi szankciókkal. Ezzel tehát az állam lényegében a stadionok területén, a sport biztonságát veszélyeztető cselekmények esetében privatizálta a büntetőhatalmi igényét.