A bűnüldöző szervek jelenkori kihívásai közül kiemelkedik a kiberbűncselekmények eredményes felderítésének biztosítása. Általánosságban elmondható, hogy ezt a bűncselekményi kategóriát a nagyfokú látencia mellett olyan felderítési nehézségek is jellemzik, amelyek az eljárás ügymenetét jelentősen lassíthatják, vagy akár lehetetlenné tehetik annak sikeres befejezését. Az internet lakossági penetrációjának növekedésével újabb és újabb felületek és szolgáltatások jelennek meg az online térben, amely egyben lehetőséget teremt újfajta elkövetési magatartások megjelenésének is. A kibertér által biztosított anonimitás ösztönző jelleggel hat az elkövetők számára, hiszen a kontaktelkövetésekhez képest jóval kisebb a lebukás esélye, illetve vagyont érintő bűncselekmények esetében jóval nagyobb az okozott kár is. A kiberbűncselekmények különböző kategóriáinak felderítési nehézségei azonosak, legyen szó akár egy egyszerűbb, információs rendszer felhasználásával elkövetett bűncselekmény, akár egy szofisztikált módon kivitelezett kibertámadást érintő eljárásról. Ezek a nehézségek a legtöbb esetben az online identitást elfedő szolgáltatások használatához, a technikai újdonságokhoz, illetve a nemzetközi hatósági együttműködésből fakadó hiányosságokhoz kapcsolódnak. A megoldási lehetőségek a közvetlen nemzetközi együttműködési formák – különös tekintettel a 24/7-es kapcsolati hálózatok – alkalmazásában, a nyílt forrású adatgyűjtés és az online profilalkotás aktív használatában, illetve a rendvédelmi szervek állományának rendszeres továbbképzésében rejlenek. Ha az adott szakkérdés még ezek mellett is meghaladja a felderítő szerv állományának ismereteit, úgy célszerű lehet különleges szakismerettel rendelkező szaktanácsadókat, illetve szakértőket is bevonni az eljárásba.