Cél: Jelen tanulmány rendeltetése, hogy bemutassa, hogyan született meg a szakterületeken, szolgálati ágakon átívelő, azok határait elmosó szolgálati forma képviselője, a körzeti megbízott, és hogyan alakult ki az ennek alapjául szolgáló komplex rendőri gondolkodásmód.
Módszertan: Az új szolgálati formával kapcsolatban számos, a kritikát sem mellőző, értékelő írás látott napvilágot a korabeli szakemberek tollából, melyek kiváló forrást nyújtanak egy múltbeli sajátos rendszer sajátos körülményei között útnak induló, forradalmi szolgálati forma eseménydús kezdeti időszakának bemutatásához. Módszertanát tekintve a mű dokumentumelemzésen alapszik, a szakirodalom mellett a korszak hivatalos jogi forrásai is elemzésre kerülnek, történeti és rendszertani feldolgozás módszerével.
Megállapítások: Az 1950-es évek elején felismerésre került, hogy a korábban alkalmazott rendészeti eszközök tovább már nem képesek hatékonyan biztosítani az állampolgárok közbiztonság iránti igényét és eredményesen fellépni a háború után kialakult bűnözési struktúrával szemben. Ezért az 1953-ban bekövetkező politikai enyhülésben az akkori belügyi vezetés elszánta magát a reformok mellett. Ennek eredményeként változott meg a rendőrség közrendvédelmi szakterületének gyakorlata, ugyanis a területfelelősi rendszer, majd az annak romjain kiépülő körzeti megbízotti szolgálat merőben más elveket vallott és módszereket alkalmazott a korábbi szolgálati formákhoz képest. A körzeti megbízotti szolgálat 1954-es bevezetését követően az évtized a gyermekbetegségekkel tűzdelt útkeresésről szólt. A körzeti megbízotti szolgálat megalkotásakor egy, a Szovjetunióban már működő és bevált rendszer szolgált példaként, a szolgálati forma azonban nem volt módosítás nélkül átvehető, így szükségesnek mutatkozott azt a magyar társadalom sajátosságaira szabni.
Érték: A szolgálati forma fejlődéstörténete áttekintésének eredményeként következtetéseket vonhatunk le a jelenlegi működés rendeltetésszerűségét és eredményességét illetően.