Cél: A rendészeti feladatot ellátó szervezetek létének kommunikálása a civil társadalom felé egyre inkább fontos feladat. A láthatóság és az állami feladatot ellátó szerv hagyománya, történelme vagy akár feladata bemutatásának hitelességét az növeli, ha ez nem tolakodó módon történik. A 20. század végére tehető annak a módszernek az elterjedése, amely a forgalomban lévő pénzérmék segítségével hozza közelebb a mindennapok embereihez a rendészeti szervet és annak munkáját, legyen az a rendőrség, a tűzoltóság, a csendőrség vagy összességében a rendészeti tevékenység. A szervezet közvetlen bemutatásán túl, közvetetten a rendészeti feladat fontosságára is felhívják ily módon a figyelmet, növelve ezzel az adott szervezet és azon keresztül a rendészeti tevékenység elismertségét.
Módszertan: Jelen írás minden földrészre kiterjedően egy-két példával illusztrálva kívánja a fenti kommunikációs tevékenység gyakorlatát bemutatni. A bemutatáshoz a saját vonatkozó gyűjtemény értékelésén túl a szerző néhány jelentősebb katalógus iránymutatásait is figyelembe vette, illetve az egyes országok hivatalos pénzverdéinek információira is támaszkodott.
Megállapítások: A hazai szervek nem használják ki azt a lehetőséget, amely a kommunikáció e formájában rejlik. A példák azt mutatják, hogy a publikált módszer hatékony eszköz lehet a lakosság tájékoztatására.
Érték: Érdemes lenne vizsgálni hasonló módszereket a tájékoztatás és népszerűsítés érdekében, illetve csatlakozni azon országok táborához akik hatékonyan kommunikálják a „szolgáltatásukat”.