2022. május 12., 8:30
olvasási idő: 3 perc
A szülőbántalmazást leggyakrabban a tizenéves fiatalok, főleg fiúk követik el, a szülők életének kioltása pedig többségében felnőtt korú elkövetők bűne- írja legfrissebb tanulmányában dr. Solt Ágnes az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa a szülők sérelmére elkövetett emberölés szociológiai hátteréről. A szülőbántalmazás akkor vált jelenséggé társadalmunkban, amikor a válások, majd az ezek következményeként kialakult egyszülős családmodell megjelent. A szülőbántalmazás vezethet a szülő életének kioltásához, de ez szélsőséges, tragikus esetekben fordul elő.
A szülőgyilkosságnak három tipikus esete van - írja dr. Solt Ágnes. Egyik esetben az elkövető az emberöléssel megtorolja a korábban szülőjétől elszenvedett sérelmeit, megaláztatásait. Jellemző, hogy az elkövető pszichiátriai betegségben szenved. Magatehetetlenné vált, idős szülőket, pedig a nagykorú elkövetők hanyagolnak el olyan súlyos mértékben, hogy a sértett a gondozatlanságba belehal.
A szerző névjegye: dr. Solt Ágnes PhD szociológus, tudományos főmunkatárs. OKRI Kutatási területei: » elítéltek és börtönök » a hosszú távú szabadságvesztés hatásai » életfogytiglan szabadságvesztés-büntetésüket töltő elítéltek » gyermek- és fiatalkori veszélyeztetettség » mentalitás, énkép és a szocializációs folyamatok összefüggései » mélyszegénység, kirekesztett társadalmi csoportok
A tizenéves vagy fiatal felnőtt, aki anyját bántalmazza, jellemzően eltér attól a tizenévestől vagy fiatal felnőttől, aki megöli szülőjét. Az alapvető különbség, hogy a fiatal elkövető az emberölések esetében jellemzően a szülő által bántalmazott, vagy mély sérelmekkel felnövő gyermek volt korábban, míg az anyját bántalmazó fiatal fiúgyermek korábban nem szenvedett el bántalmazást a szülője részéről.
A szülő sérelmére elkövetett emberölés témájában a szakirodalom jóval szegényesebb, mint a bántalmazás kérdéskörében, mert ilyen esetek viszonylag ritkán fordulnak elő. A kutató a 2015 és 2018 közötti időszakot vizsgálta.
Dr. Solt Ágnes egyenként elolvasta a rendelkezésére álló ügyek aktáit. Munkájában egy 14 éves lány esetét, aki megölte az édesanyját, részletesen ismerteti. A kutató másfél évig, havonta három és fél órát beszélgetett a tinivel. Ahogy erősödött a köztük kialakult bizalom és kötődés, úgy osztott meg egyre többet gondolatairól a fiatal lány, aki az egyik találkozójukat megelőzően egy héttel öngyilkosságot kísérelt meg. A lány a történetével árnyalja a szülőgyilkosság borzalmairól kialakult egyoldalú képet.
Dr. Solt Ágnes megvizsgálta, hogy hol, kik és milyen körülmények között követték el a bűncselekményt. Kiderült, hogy 12 megyében hozott a bíróság szülőgyilkosság miatt ítéletet az adott időszakban, de Budapesten például egyetlen ilyen eset sem volt három és fél év alatt, miközben az ország közel ötöde Budapesten él. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol a magyarországi népesség közel 7%-a élt, a szülő sérelmére elkövetett emberölések csaknem negyedét követték el. Pest megyében a lakosság közel 13%-a élt, az említett bűncselekmény viszont ebben a megyében csaknem 21% arányban valósult meg.
Az elkövetőkről sok tény kiderült. Egyharmaduk 24–33 év közötti, több mint felének életkora minimum 34 év, és fele részben községben vagy tanyán élnek, miközben az ország népességének mindössze 30%-a él itt. Az elkövetők több mint felének tanult szakmája van és büntetlen előéletű. Az elkövetők az esetek háromnegyed részében beismerték a bűncselekményt, de csak az ügyek mindössze felében tartották magukat bűnösnek és bánták meg tettüket. Ötödük szándékozott öngyilkosságot elkövetni az emberölés után.
Az elkövetők négyötödénél diagnosztizáltak az elkövetést megelőzően pszichiátriai betegséget vagy személyiségzavart. A vizsgált esetekben az elkövetők túlnyomó többsége érzelmileg teljesen magányos volt. Támasza, akihez erősen kötődött volna, vagy akire számíthatott, nem volt jelen az életében.
Tipikus előzménynek tűnhet, hogy az elkövető gyerekkorában családon belüli erőszak elszenvedője volt, de az esetek több mint felében nem lelhető fel ilyen minta. A szülőgyilkossághoz inkább pszichés betegségek, alkoholizmus vagy egyéb olyan körülmények vezetnek, amelyek az elítélt súlyosan hátrányos helyzetéről árulkodnak, és amelyek miatt jobbára felnőtt korában sem szakad el a szülői háztól. Felnőve kezeletlen vagy gondatlanul kezelt pszichés betegként tör a vele együtt élő szülője életére, vagy az idős, magatehetetlenné váló szülője gondozását elhanyagolja.
Dr. Solt Ágnes kutatása a szülőbántalmazás jelenségét is érinti. Társadalmunkban ez akkor terjedt el, amikor a válások, valamint az egyszülős családok száma megnőtt. A szülőbántalmazás esetében visszatérően előforduló jellegzetesség, hogy fiatalkorú vagy fiatal nagykorú fiú bántalmazza sorozatosan az édesanyját, valamint a nagykorú, valamilyen fogyatékkal élő, gyakran szenvedélybeteg, pszichiátriai betegségben szenvedő ember bántalmazza a vele együtt élő, idős, gyenge, kiszolgáltatott szülőjét.
A tizenéves vagy fiatal felnőtt, aki anyját bántalmazza, jellemzően eltér attól a tizenévestől vagy fiatal felnőttől, aki megöli szülőjét. Az alapvető különbség, hogy a fiatal elkövető az emberölések esetében jellemzően a szülő által bántalmazott, vagy mély sérelmekkel felnövő gyermek volt korábban, míg az anyját bántalmazó fiatal fiúgyermek korábban nem szenvedett el bántalmazást a szülője részéről.
A kutatás célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a szülőbántalmazás és a szülőgyilkosság jelensége a szociális háló működési hiányosságaira vezethető vissza:
- a pszichiátriai betegek nem megfelelő ellátására;
- az idős, magatehetetlen emberek gondozatlanságára és kiszolgáltatottságára;
- valamint a gyermekvédelem hiányosságaira.
A prevenció és szociális ellátórendszer nélkülözhetetlenül fontos és a bűnmegelőzés elsődleges eszköze lehetne, és kellene hogy legyen.
A szülő sérelmére elkövetett emberölés szociológiai hátteréről bővebben a Kriminológiai Tanulmányok című OKRI kiadvány 59. számában olvashatnak.
