Cél: Visszaemlékezés a rendészettudomány létrejöttét megelőző belügyi tudományos kutatások sikeres történetére, nevezetesen a Belügyminisztériumban, 1991-ben létrejött Rendészeti Kutatóintézetben folyt elméleti és alkalmazott kutatásokra.
Módszer: Számbavétele annak, hogy a Rendészeti Kutatóintézet fennállása alatt milyen kutatások folytak az intézményben, valamint annak bemutatása, hogy e kutatások eredményei milyen mértékben járultak hozzá a rendészettudomány későbbi elfogadtatásához, akkreditációjához.
Megállapítások: A Belügyminisztérium Rendészeti Kutatóintézetének, majd a Rendőrtiszti Főiskola Vezetőképző és Kutatóintézetének 1991 és 1998 közötti tevékenysége érdemes arra, hogy a kutatóintézeti múlt fontos örökségeként megemlékezzünk róla. Állítható, hogy a Rendészeti Kutatóintézetben folytatott akkori kutatások nélkül nem kerülhetett volna sor a rendészettudomány akadémiai elismerésére, ami megalapozta a Rendészettudományi Doktori Iskola létrehozását.
Érték: Értéknek tekintjük azt, hogy a tudományos kutatás és vezetőképzés több éven keresztül egyetlen intézet keretei között, az említett kutatóintézetben kapott helyet, ennek eredményeként a képzésben mindig jelen voltak a rendészetelmélet legújabb hazai és nemzetközi eredményei, a kutatók pedig a vezetői tanfolyamokon tájékozódhattak a gyakorlat helyzetéről, ellenőrizhették munkájuk fogadtatását a rendészeti szolgálatoknál, és a kritikákból tanulhattak is. Több olyan törekvés, ami a rendszerváltozás idején fogalmazódott meg először, valósággá vált. Például a felsőfokú rendészeti képzés egyetemi szintre emelése, a mesterképzés meghonosodása, a rendészettudomány elfogadottságának megerősödése, a rendészettörténeti források gyarapodó feltárása, és mindezen eredmények megjelenése a Magyar Rendészettudományi Társaság működésében.