Cél: A bírák tekintélyének védelme különösen aktuális manapság, amikor szaporodni látszanak az olyan fenyegetések és egyéb magatartások, amelyek célja a bírói döntés befolyásolása, illetve amelyek a már meghozott bírói döntés miatt súlyos kritikákat fogalmaznak meg. A véleménynyilvánítás kereteit hol meghaladó, hol meg nem haladó ítéletkritikák mellett gyakran előfordulnak a bírákkal szemben, hivataluk ellátásával kapcsolatban tett gyalázkodó, becsmérlő és rágalmazó kijelentések. Kérdés, hogy az ilyen morálisan elvetendő és sokszor egyúttal jogellenes magatartásokkal szemben a jelenleg rendelkezésre álló eszközök elégségesek-e. Tanulmányunk megírásának célja azon összefüggések feltárása, amelyek a büntetőbíráskodás tekintélyének védelme és a társadalmi értékítélet között állnak fenn.
Módszertan: Jogfilozófiai gondolatok felsorakoztatása mellett a hatályos büntetőeljárási törvény szabályozásából merítve vontuk le konklúzióinkat.
Megállapítások: Arra tettünk megállapítást, hogy a büntető ítélkezés, mint a társadalom rendjének biztosításához szükséges szolgáltatás, nem nélkülözheti a társadalmi elfogadottságot. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a közösség kialakult erkölcsi „eszményeinek” érvényre juttatása, akár olykor annak árán is, hogy az eljáró bíró erkölcsi értékrendjének a megjelenítése révén elrugaszkodik – törvényes keretek között – a korábban kialakult egységes gyakorlattól. Ez abból is fakadhat, hogy a bíróságok szükségszerűen társadalompolitikai célokat is megjelenítenek.
Érték: Igyekeztünk rávilágítani arra, hogy a bíróságokkal szembeni közbizalom mind magának a bíróságnak, mind pedig az állampolgároknak alapvető érdekük, azonban ennek elmélyítéséhez a bírói szervezetnek is erőfeszítéseket kell tennie. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a bíróságok reflektáljanak a társadalmi viszonyok és szükségletek alakulására, ezzel együtt azonban előfordulhatnak olyan egyedi esetek is, amikor élesebb megfogalmazást igényel az, hogy a társadalmi kritika inkább magának a jogszabálynak a kritikája.