Cél: Alapvető motivációnk a pszichiátriai osztályon felbukkanó falfirkák kategorizálása volt. A börtönökben korábban feltárt megnyilvánulásokat tartalmi és szimbolikus szempontok szerint vetettük egybe a pszichiátrián gyűjtött adatainkkal. A pszichopatológiai és kriminológiai fejlődési útvonalak közötti metszéspontokra utaló bizonyítékokat is fel kívántunk tárni.
Módszertan: Kutatásunkban több száz börtönben és pszichiátriai osztályon készült falfirka által közvetített szimbólumrendszert hasonlítottunk össze. Első lépésként a pszichiátriai osztályos falfirkákat csoportosítottuk a tartalmuk szerint, majd kísérletet tettünk arra, hogy e szimbólumok párját a börtönbeli graffitiken is megtaláljuk. Egy alkalommal kitértünk a falfirka anyagának elemzésére is: mindkét helyen találtunk vérrel írt falfirkát.
Megállapítások: Az összesen 18 azonosított motívum közül csupán egy olyat találtunk, amely a börtönben nem volt fellelhető. Ez a segítségkérés jelzése volt. A két falfirkatípus közötti egyértelmű különbségként mutatkozott meg a pszichiátriai beteg serdülők körében tapasztalható erélyesebb szimbolizációs tendencia. Ez azt jelentheti, hogy az elnyomott impulzivitás a kamaszokban könnyebben válik egy olyan sűrített szimbólummá, ami helyettesíti a gondolati tartalmat és az azt aláfestő magasabb aktivációs szintet.
Érték: Egyáltalán nem állítjuk, hogy a pszichiátriai osztályra került összes gyermek deviálódik vagy bűnelkövetői útra lép, de ennek a lehetőségét nem zárjuk ki, ugyanígy a bezártság élményét sem látjuk teljesen azonosnak. Eredményeink megvilágítják, hogy a deviálódási folyamatokat pszichopatológiai és kriminológiai látószögből is lehet értelmezni. Kimutattuk, hogy miért lehet káros a pszichiátriai osztályon fent hagyott falfirka, de arra utaltunk, hogy ezekből milyen információkat lehet kinyerni.