A Börtönlelkészi Szolgálat tevékenysége és működése hatékonyan hozzájárulhat a büntetés-végrehajtási szervezet szakmai célkitűzéseinek megvalósításához, de optimális esetben egyértelműen támogatja az eseményektől mentes, biztonságos fogva tartást, a fogvatartottak együttműködési hajlandóságának fokozását, a szabadulásuk utáni visszailleszkedésre vonatkozó reális célok kialakulását. Fontos, hogy a mindennapi gyakorlatban a büntetés-végrehajtási intézetekben szolgáló börtönlelkészek az általuk biztosított egyéni és csoportos lelkigondozói tevékenységekkel és foglalkozásokkal az elmúlt időszakban ismét növekvő fogvatartotti létszámhelyzetre tekintettel jól kiegészítik a reintegrációs tisztek és pszichológusok által tartott foglalkozásokat, ezáltal a dinamikus biztonságot is erősítve. A börtönlelkészek esetében fontos kiemelni, hogy a civil, lelkészi hivatásukat némiképpen felülírja a börtönlelkészi státuszuk betöltése, ami plusz feladatokat ró rájuk, hiszen nemcsak saját egyházuk képviselőjeként kell eljárniuk lelkészként, hanem más felekezetbe tartozó fogvatartottakkal is foglalkozniuk kell börtönlelkészként. Mindez esetenként egyfajta szerepkonfliktussal is együtt járhat, ennek ellenére a börtönlelkészek a belső konfliktusaikat feloldva igyekeznek elérni, hogy működésükkel és szakmai tevékenységükkel támogassák a büntetési célok érvényesülését. Közel nyolc év telt el azóta, hogy a börtönlelkészi szolgálattal kapcsolatos interjú jelent meg, ezért az eltelt időre, valamint az időközben bekövetkezett változásokra tekintettel mindenképpen aktualitása van annak, hogy egy rendhagyó interjú keretében megszólaltassuk a római katolikus, a református és az evangélikus felekezetek börtönlelkészi koordinátorait, illetve az országos hatáskörrel bíró izraelita börtönlelkészt.