Cél: A tanulmányban rendhagyó megközelítéssel igyekszik a szerző a fiatal rendészettudomány elméleti megalapozásához hozzájárulni. Jelen tanulmány célja annak az előfeltevésnek a kibontása, miszerint a rendészet fogalmi meghatározásai és a rendészettudomány aktuális megközelítései hátterében a tudományterület művelőinek jól meghatározható, történelmi (tapasztalati) és evolúciós meghatározottságú rendképzetekre (rend-előképekre) épülő prekoncepciói állnak.
Módszertan: A tanulmányban a rendészettudomány egyes mértékadó fogalmi meghatározásain, e tudományági kutatás egyes aspektusai bemutatásán keresztül jut el a szerző az előfeltevés kibontásához, amelyhez a rendészettudomány normatív és kritikai megközelítése teremti meg az elméleti keretet.
Megállapítások: A rend-előképekre támaszkodó rendszerű gondolkodás meghatározottsága mögött egy történelmi korokon átívelő a priori szükségszerűség által inspirált evolúciós igény húzódik, amelyet a rend eszméjének nevezett el a szerző. Ennek egyre összetettebb társadalmi viszonyokon keresztül megnyilvánuló kifejeződései történeti láncolatba fonódva jelennek meg, amelyek kutatása indokolt.
Érték: A jelölt vizsgálódás a rendészettudományos kutatást és gondolkodást rendhagyó módon gazdagíthatja. Segít megérteni, hogy milyen prekoncepciókra támaszkodva alakulhat ki az intézményesített rendészet, és annak milyen fenntartható működésmódja válhat elfogadottá, legitimmé egy adott közösségben.