A dolgozat a büntetés helyett a kezeléselv (elterelés) egy speciális szegmensének, az úgynevezett önként vállalt elterelésnek a jövendő kezelés szempontjából – két esetet részleteiben is bemutatva – tekinti át az eljáró hatóság és az egészségügyi szolgáltatók eltérő hozzáállásának negatív terápiás hatásait. Az elterelés jogi fogalom, de végrehajtása gyakran az egészségügyi ellátók feladata, ezért az ő szempontjaik figyelembevétele fontos. Orvosi szempontból kritikus elem az önkéntes elterelést illetően többek között, és különösen, a különböző addikciós hátterű kliensek ellátási igény szerinti differenciálásának, illetve a kezelés tartalmának egyértelmű, az egészségügyi igényekhez illeszkedő protokollszintű meghatározásának hiánya, és kiemelten az elterelésre kötelezettek csekély motivációja. Ezért sem közömbös, hogy a hatósági eljárás mennyire szakszerű és milyen reakciókat vált ki a kliensből. E tekintetben a hatósági munka meglehetős egyenetlenségeket mutat. Ezért a tanulmány felveti annak igényét, hogy az önként vállalt elterelés elindításához jól dokumentált hatósági határozatra legyen szükség.