Interjú dr. Frech Ágnes bírónővel
A büntető törvénykönyv 212/A. § (1) bekezdése szabályozza a kapcsolati erőszak lényeges elemeit, eszerint: „Aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
A Belügyi Szemle szerkesztőségének feltett szándéka, hogy az aktuálisan felmerülő, széles társadalmi réteget érdeklő tudományos, szakmai témák gondozásában élen járjon. A jelenlegi téma kiemelt fontosságára tekintettel igyekszünk minél több, s különböző területen tevékenykedő szakember véleményét közzétenni. Dr. Frech Ágnes az ország egyik legismertebb büntetőbírája, gyermekvédelmi szakértő, negyven évi sikeres bírói pályafutás után 2012-től az Országos Bírósági Hivatal szakértőjeként aktív szereplője lett a jogszabály-előkészítéseknek. 2014 februárjától az új büntetőeljárási törvény (Be.) hatályba lépéséig vezette annak kodifikációs munkacsoportját. Nála hitelesebb, tapasztaltabb szakembert nem is kérdezhettünk volna a fenti tényállás törvényi szabályozásáról. A vele készült interjút Hornyik Zsuzsanna készítette.
Milyen előzményei vannak a jelenlegi szabályozásnak?
Az Országgyűlés 2012. szeptember 17-én, népi kezdeményezés alapján határozatot hozott a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállásként történő szabályozásáról. Az Igazságügyi Minisztériumon belül, szakmai és civil szervezetek bevonásával, egy bizottság jött létre a törvényszöveg megfogalmazására, amelynek során messzemenően figyelembe vették a tárgyban született nemzetközi egyezményeket, így a nőkkel szembeni erőszak és a háztartáson belüli erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Európa Tanácsi egyezmény rendelkezéseit.
Mi vezetett a jelenlegi törvényi tényállás kialakításához?
A kapcsolati erőszak tényállása az új Btk. részeként 2013. július 1-jétől hatályos. Az önálló tényállás megalkotásának szükségét az vetette fel, hogy a hagyományos büntetőjogi tényállások, így a testi sértés, az élet elleni cselekmények, a személyi szabadság megsértése nem fejezik ki sem a speciális sértetti kört, sem az együttélésből fakadó kiszolgáltatottságot, függő helyzetet, sem pedig a különböző megalázó, bántalmazó magatartások rendszerességét. A családon belüli erőszaknak egy jól felismerhető koreográfiája van. A bántalmazás folyamatában az érzelmi, lelki terror, a fizikai, tettleges bántalmazás és a szexuális erőszak valamelyik formája fordul elő. Igen gyakori ismert jelenség az áldozat elszigetelése a környezettől, az önbizalom fokozott leépítése, a verbális bántalmazás, amely egyre inkább eldurvul. A cél az áldozat személyiségének gyengítése, a kiszolgáltatottság és a félelemérzet növelése. Az erőszak egyre durvább, tettleges formát ölthet, a bántalmazás gyakran sérülés okozásával jár, ugyanakkor megfenyegetik az áldozatot, hogy ne merjen segítséget kérni, nem engedik orvoshoz menni, gyakori, hogy mozgási szabadságában is korlátozzák, bezárják a lakásba, vagy mindenhova kísérgetik. Az elkövető a különböző eszközök alkalmazásával manipulálja az áldozatot, és eléri, hogy az áldozat leértékelje magát, és már-már jogosnak érzi a vele történteket. Tagadja a sérülések keletkezésének valódi okát, és csak akkor indul meg a büntetőeljárás, ha a bántalmazásnak nagyon súlyos következményei vannak, amelyek már a külvilág előtt is egyértelműen erőszakra utalnak. A kapcsolati erőszak tényállása egy speciális sértetti kör védelme érdekében az együttélésből fakadó kiszolgáltatottságot, függő helyzetet, az ugyanazon sértett sérelmére történő rendszeres elkövetést határozza meg.
Ez a szabályozás lehetővé tette, hogy megváltozzon a közvéleményben az a hamis nézet a rendőrség hozzáállásáról, hogy „amíg vér nem folyik, addig nem tesznek semmit”?
Az alapeset – amely csak magánindítványra üldözendő – az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó, erőszakos magatartást, valamint a másik személy anyagi ellehetetlenítését rendeli büntetni akkor is, ha ez nem jár testi sérülés okozásával. Ez lényegében a hatalomgyakorlás egyik formája. A hagyományos elkövetési formákat, így a testi sértést, a kényszerítést, a személyi szabadság megsértését súlyosabban rendeli büntetni, ha a kapcsolati erőszak tényállásában szereplő speciális körülmények fordulnak elő. A törvényi szabályozás azonban nem elegendő az ilyen jellegű cselekmények elkövetésének megakadályozására, mert hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a sértett egyáltalán segítséget kérjen, vagy a hatóságokhoz forduljon. Ez utóbbi sem mindig sikeres, különösen a látható sérülés nélkül járó esetekben, mert azokkal a nyomozó hatóság sem tud mit kezdeni. Abban sem bízhatnak az áldozatok, hogy a hatóság meg tudja akadályozni a további bántalmazást, illetve az elkövetőt el tudja távolítani a közös lakásból. Létezik ugyan a megelőző távoltartás intézménye, és az új büntetőeljárási törvény a távoltartásnak már egy hatékonyabb formáját vezette be, ez önmagában azonban nem megoldás. Az áldozatsegítő rendszer támogatása nélkül a sértett nem kaphat megfelelő védelmet. A kiskorúak sérelmére bekövetkező elkövetést a kiskorú veszélyeztetésének hagyományos tényállása és a kapcsolati erőszak is büntetni rendeli némi átfedéssel, de sor kerülhet anyagi halmazat megállapítására is.
Milyen eszközei vannak a gyermekbarát igazságügynek a családon belüli erőszak és a kapcsolati erőszak feltárásában, megelőzésében?
Azt gondolom, hogy a gyermekkorú személyek, vagy az erőszakos nemi bűncselekmények sértettjei vonatkozásában a büntetőeljárási törvény megfelelő szabályokat tartalmaz a másodlagos sérülés elkerülése érdekében. A különleges bánásmód kíméleti, illetve védelmi eszközeinek alkalmazása a hatóságok, így a rendőrségnek és a bíróságnak is a feladata. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás feltételezi a gyermeki jogok tiszteletben tartását, annak hatékony érvényesítését, az eljárások gyors, soron kívüli lefolytatását, az életkoruknak megfelelő tájékoztatást, és a bűncselekmény áldozatai vonatkozásában a magánélet, a személyes adatok védelmét és az áldozatsegítést. A büntetőeljárási törvény megalkotása során messzemenően figyelembe vették a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó Európai Parlament és a Tanács 2012/29/Eu. Irányelvében foglaltakat. A gyermekkorúakon belül is különös védelmet igényel a 14 év alatti személy, illetve a nemi bűncselekmények áldozata. Meghallgatására csak végső esetben kerülhet sor, vallomását akkor is kép- és hangfelvétel útján kell rögzíteni úgy, hogy az eljárás későbbi szakaszában ez a felvétel kerüljön felhasználásra a gyermek kímélése okán. A hatóságok feladata, hogy a sérülékeny csoportba tartozó személyeknél fokozott figyelmet fordítsanak a meghallgatás biztonságos körülményeire, lehetőség szerint kerüljék a többszöri kihallgatást, mód van a szembesítés mellőzésére és az elkövetővel való találkozás elkerülésére is. A bírósági szervezet a tanúgondozás és az áldozatvédelem körében jelentős lépéseket tett, kiépült a tanúgondozói hálózat, amelynek szolgáltatását egyre nagyobb számban veszik igénybe. A bírósági épületekben kialakításra kerültek azok a helyiségek, ahol a gyermekek meghallgatása vagy a tanúk tájékoztatása biztonságos körülmények között megtörténhet. Ugyanakkor mindezek a szabályok csak akkor lépnek érvénybe, amikor a cselekmény megtörtént, az áldozat feljelentést tesz és megindul az eljárás.
Hogyan lehetne változtatni azon, hogy a sértettek időben és bizalommal forduljanak a hatóságokhoz?
Ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, és nyilvánvaló, hogy sokkal erőteljesebb felvilágosító munkára, az állami áldozatsegítés lehetőségének megismertetésére, a gyermekvédelmi jelzőrendszerek hatékony működésére lenne szükség. Nem mellőzhető az ilyen ügyekben eljáró szakemberek sokoldalú, korszerű képzése. Az Országos Bírósági Hivatal évek óta számos szakmai tanácskozást szervezett a bírók számára, melyeken gyermekvédelmi szakemberek, rendőrök, ügyészek, az áldozatvédelemmel foglalkozó hivatalok képviselői vettek részt, ezzel is érzékeltetve, hogy a sértettek védelme egy sokoldalú, egymásra épülő tevékenységet igényel, és nyilvánvalóan javítani kell az egyes intézmények közötti átjárhatóságon, illetve a köztük lévő kommunikáción. Az ilyen jellegű magatartások, mint amelyek a kapcsolati erőszak alapesetében szerepelnek, általában magánindítványra üldözendők, éppen az áldozatok kímélése érdekében. Amennyiben ez akadályát jelenti annak, hogy a sértettek kezdeményezzék az eljárás lefolytatását, akkor megfontolandó a kapcsolati erőszak alapeseténél a magánindítvány kötelezettségének eltörlése. A kapcsolati erőszak tényállásának hatályba lépése óta évente emelkedett a bíróságra érkezett és befejezett ügyek száma. 2014-ben 57 ilyen ügy érkezett, 19 befejezéssel, míg 2019-ben már 147 volt az érkezett és 165 a befejezett ügy.
Kérjük olvasóinkat, hogy a családon belüli erőszak, valamint a kapcsolati erőszak megelőzésének hatékonyságát szolgáló javaslataikat, észrevételeiket küldjék meg Szerkesztőségünknek, melyeket a tervezett Visszhang elnevezésű rovatunkban szeretnénk megjelentetni.
Az interjút készítette: Dr. Hornyik Zsuzsanna