Cél: A tanulmány célja a modern menekültügyi igazgatás kiépülésének bemutatása a négy visegrádi országban a rendszerváltozás utáni évtizedben.
Módszertan: A tanulmány a rendelkezésre álló szakirodalom és jogszabályok áttekintésével vizsgálja és értékeli a hasonlóságokat és különbségeket a jelzett közép-európai országokban.
Megállapítások: Csehszlovákia (majd később Csehország és Szlovákia), Lengyelország és Magyarország gazdasági és társadalmi helyzete sok hasonlóságot mutatott a vizsgált időszakban: a rendszerváltozás idején mindannyian csatlakoztak az 1951. évi genfi menekültügyi egyezményhez, és a nyugati elvárásoknak megfelelően kiépítették saját menekültügyi rendszerüket, mely magában foglalt egy nemzetközi kritériumoknak megfelelő szabályozást és intézményi struktúrát. Földrajzi helyzetük miatt azonban teljesen különböző kihívásokkal kellett szembenézniük, amely miatt a menekültekhez való viszony és a külföldiek befogadásának volumene is időről időre nagy különbséget mutat.
Érték: A publikáció a közelmúlt migrációs története egy aspektusának bemutatásán túl adalékul is szolgál a jelenlegi – Európában a második világháború óta nem látott mértékű – kényszermigrációs váláság kezelésének értékeléséhez. Bővíti a témával foglalkozó szakirodalom ismeretrendszerét.