Cél: A tanulmány célja, hogy a rendészeti infrastruktúra és működés hátterében meghúzódó rend prekoncepciók értékhordozására irányítsa a figyelmet, különös tekintettel az együttműködés kultúrájának kialakítására, valamint az emberi méltóság tiszteletének előtérbe helyezésére.
Módszertan: A kitűzött célok elérése érdekében a kiválasztott források kritikai értelmezésével, és egy előfeltétel mint viszonyítási pont megfogalmazásával igyekeztem megállapításaimat alátámasztani.
Megállapítások: A rendészettudomány megalapozásához és a rendészet tudományos megközelítéséhez az evolúciós pszichológia eredményeit fel kell használni. Ennek hiányában az intézményesült rendészet működésének sajátosságai csak részben válnak feltárhatóvá, ugyanakkor legitim működési környezetük biztosítása hosszabb távon ellehetetlenülhet. Ez abból adódik, hogy az egyének és emberi közösségek egyensúlyra, kiszámíthatóságra és biztonságra irányuló igénye nem vezethető le a rendészet intézményesült formáiból, hanem sokkal inkább fordítva. Ez az igény hozta létre a ma ismert együttműködési kultúra részeként a modern rendészetet, annak ismert intézményesült formáit.
Érték: A rendészettudomány a rendészet intézményesült formáiból mint adottságokból indulhat ki, amikor annak hatékonyabb, eredményesebb működési feltételeit kívánja megteremteni, ugyanakkor az evolúciós pszichológia nézőpontjából kell kezelnie a problémakört, amennyiben annak elfogadottságát igyekszik hosszabb távon megteremteni.