Cél: A tanulmány célja, hogy a szerző saját szemszögéből és személyes tapasztalatain is alapulóan bemutassa az Interpol elmúlt harminc évének hazánkat érintő jelentősebb változásait.
Módszertan: A vonatkozó szakirodalom és jogszabályok mellett a szerző saját megélt tapasztalataira épít a szervezet azon elmúlt három évtizedének bemutatásakor, amikor „közelről szemlélhette a történelmet”.
Megállapítások: Az Interpol történetét vizsgálva azt találjuk, hogy a nemzetköziség szellemisége mellett a gyakorlatban mindig is meghatározó szerepe volt a regionalitásnak és a térségi/kontinentális együttműködéseknek. A kezdetben – részben a technikai fejletlenségnek is köszönhetően – ez visszahúzó erőként jelent meg a mindennapi működésben. Azonban a technikai-digitális fejlődés adta lehetőségeket kihasználva az Interpol felismerte azt a regionalitáson is alapuló működési módot, amely révén a kisebb közösségek elismerése és működése a globális Interpol hatékonyságának fokozásához járul hozzá. Európában ezt képviseli az Interpol Európai Bizottsága. A hatékonyság fokozásának hasonlóan fontos eszköze az Interpol együttműködése más regionális bűnüldöző szervezetekkel – Európa esetében ezt az Interpol és az Europol között kiépülő szoros munkakapcsolat képezi. Mindez nem valósulhatna meg a tagállamok nemzeti irodáján keresztüli hozzáadott érték nélkül, amely Magyarország esetében a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot jelenti.
Érték: Ezen áttekintés eredményeként az olvasó láthatja a hazai rendszer felépítését, kapcsolódási pontjait a nemzetközi szervezethez, az EU releváns ügynökségéhez, emellett bepillantást kapunk a stratégiai jelentőségű bizottságok felépítéséről, szerepéről.