Cél: E tanulmány a szerző egy korábbi, a Belügyi Szemle 2011. évi 1. számában megjelent, a nemzetközi rendészeti tudományos együttműködés tárgyában készült tanulmányának egyfajta egyszerűsített utánkövetéseként arra vállalkozik, hogy számba vegye – igaz csak példálózó jelleggel – a rendészeti működéssel összefüggő kutatások támogatásának napjainkban megjelölhető fontosabb intézményeit.
Módszertan: A tanulmány – részint személyes tapasztalatokra alapozva – bemutatja és leírja, hogy a rendészeti működés fejlesztésére milyen intézményi lehetőségek állnak rendelkezésre. Felidézi egy 2010-ben az Interpol által összehívott munkabizottsági ülést, és az annak apropóján készült tanulmány főbb megállapításait.
Megállapítások: Az Interpol különösen a bűnügyi rendészet, a kriminalisztika és a nemzetközi bűnügyi együttműködések terén lehet hasznos katalizátora a rendészeti kutatások koordinálásának, illetve a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításának. További önkéntesen szerveződő intézmények (például AEPC) – túlmutatva a kontinensek határain – rendszeres találkozó fórumai lehetnek a rendészeti felsőoktatási intézményekben folyó kutatások eredményeinek megosztásának.
Érték: A tanulmány értéke, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen intézmények lehetnek főbb katalizátorai a rendészeti tudományok művelésének és fejlesztésének.