Cél: A jelen tanulmány célja, hogy részletes jogszabályi rendelkezések hiányában is iránymutatásul szolgáljon ahhoz, hogyan lehet az idegen nyelvű okiratok kapcsán elkerülni a hamis bizonyítékok bekerülését a magyar nyelvű eljárásokba.
Módszertan: Az alapprobléma az, hogy vajon az aggályos iratnak a perbeli bizonyítás céljából – annak aggályossági jelzésével – történő lefordítása szolgálja-e jobban az ítéleti bizonyosság érdekét, vagy a hiteles fordítás elkészítésére vonatkozó megrendelői igény visszautasítása. A szerző a problematika elemzéséhez az alábbi források vizsgálatát végezte el: általános jogelvek és fordítói etikai irányelvek; az okirati bizonyításról szóló perjogi szabályok és jogi szakirodalom; a Kúria joggyakorlatelemző vizsgálata az ítéleti bizonyosságról; az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. (OFFI vagy állami fordítóiroda) tevékenységét szabályozó hatályos és az aggályos iratokra vonatkozó korábbi, hatályon kívül helyezett jogforrások; az OFFI hatályos belső szabályzatai az aggályos iratok kezelésének rendjéről és a fordításhitelesítésről.
Megállapítások: Az általános jogelvek alapján a hiteles fordítások közbizalmat élveznek. A szakfordításra és a hiteles fordításra vonatkozó jogszabályok az aggályos iratok hitelesítése tekintetében hiányosak. Csak olyan papíralapú vagy elektronikus iratok hiteles fordítása készíthető el az okirati bizonyítás céljából, melyek valódisága a fordítási munkafolyamatban sem kérdőjelezhető meg. A szövegbe nem illő terminushasználat, a forrásnyelvre nem jellemző kétséges szövegmegoldások, vagy más okból aggályos iratok lefordítása jogellenes vagy hibás tartalom nyelvi közvetítését jelentheti. Az állami fordítóiroda – nyelvi közvetítői hiteleshelyként – felelős az okiratfordítások hitelesítéséért, ezért saját belső szabályzatai nyújtanak iránymutatást a kétségre okot adó helyzetek átlátható ügyviteli kezelésére.
Érték: Napjainkban a társadalmi mobilitás együtt jár a határokon átnyúló okiratforgalom élénkülésével. A lefordításra váró és aggályosnak tűnő iratok számának gyarapodása ugyanakkor az aggályos iratokra vonatkozó jogi szabályozás újragondolását igényelheti. A szerző a tanulmány végére illesztett függelékben az OFFI meglévő fogalomgyakorlatából kiindulva definíciós segítséget nyújt egy lehetséges szabályozási megoldáshoz, miközben a jogalkotóra bízza annak eldöntését, hogy az aggályos iratot le kell-e fordítani és a hiteles fordítást az okirat tartalmára utaló aggályosságra utaló fordítói jelzéssel kell ellátni, vagy meg kell tiltani a hiteles fordítás elkészítését.