Cél: A tanulmány fő célja, hogy átfogó képet adjon a nemzetközi elemet tartalmazó kiberbűncselekmények nyomozásának eljárásjogi dimenzióiról. E körben két nagy területtel, a joghatósággal és a jogsegéllyel összefüggésben emeli ki azokat a nehézségeket, amelyek lassíthatják, sőt szélsőséges esetekben akár el is lehetetleníthetik az eredményes fellépést.
Módszertan: Mivel a tanulmányban főként jogszabályi megoldásokról esik szó, a tanulmány összegyűjti és összehasonlító elemzésnek veti alá azokat a fontosabb EU-s és nemzetközi jogforrásokat, amelyek az országok közötti együttműködést szabályozzák a kiberbűnözés területén.
Megállapítások: Főként a nemzetközi jogsegély területén aktív európai uniós jogalkotás zajlik, ahol egyre inkább előtérbe kerül a közvetlenség elve, azaz az eljáró hatóságoknak az a lehetősége, hogy közvetlenül keressenek meg más tagállamban letelepedett közvetítő szolgáltatókat. Ez egyrészt gyorsíthatja az eljárásokat, másrészt azt a veszélyt rejti magában, hogy a számtalan rendelkezésre álló eszköz átfedésbe kerül egymással, gyengítve a fellépés hatékonyságát.
Érték: Mivel a jogalkotási eljárások egy része még folyamatban van, mindenképpen további kutatást érdemel, hogy a tagállamok hogyan tudják majd alkalmazni az új eszközöket a gyakorlatban.