Cél: Ezen írás célja a kapcsolati erőszak megelőzési lehetőségeinek vizsgálata. A cikk a kapcsolati erőszakkal szembeni európai uniós küzdelem újabb állomásait ismerteti.
Módszertan: Módszertana a nemzetközi jog összehasonlító elemzése, az áldozattá és erőszak tevővé válás okainak szociológiai és pszichológiai feltárása. Dióhéjban áttekinti az Isztambuli Egyezmény legfontosabb feladatait. Szól arról, hogy az Európai Unió mint szervezet 2023-ban csatlakozott ehhez az egyezményhez, egyúttal azonban szükségesnek tűnik egy egységes uniós jogszabály megalkotása is. Az írás felvázolja az Európai Bizottság e témában javasolt irányelvtervezetét. Az irányelvtervezet szerint a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak büntetőjogi kérdés, és az emberi jogok komoly megsértésével jár együtt. Noha az irányelvtervezet a nőkkel foglalkozik, az Emberi Jogok Európai Bizottsága maga is kinyilvánította már, hogy férfiak is válhatnak családon belüli erőszak áldozataivá, sőt gyakran a gyerekek is áldozatai a jelenségnek, akár közvetlenül, akár közvetve. Arról is szó esik a cikkben, hogy az EU 2020-as áldozati stratégiája és a 2021-es gyermekjogi stratégiája mennyiben igyekszik hatékonyabb védelmet kialakítani a kapcsolati erőszak áldozatai számára.
Megállapítások: Főbb megállapításai között szerepel, hogy mind a társadalomban, mind a területtel foglalkozó szakembergárdában tudatosítani kell ennek az erőszaktípusnak a specialitásait. Az áldozatok függő helyzetét és az elkövetők kontrollra törekvését, birtoklási vágyát is figyelembe kell venni a büntetőeljárás során.
Érték: Értékként jelentkezik a megoldási javaslat, mely szerint az államnak el kell nyernie az áldozatok bizalmát, és ez a látencia csökkentéséhez vezet. Az áldozatok akkor bíznak majd a társadalomban és a hatóságokban, ha érzékelik a speciális védelmet. Menedékhelyek, telefonos segélyvonalak, orvosi és igazságügyi segítség biztosítása mind szükséges az ilyen jellegű erőszak áldozatai számára.