A tanulmány egy városi rendőrkapitányság megalakulásának történetét mutatja be röviden. Az egykori Magyarország területén elhelyezkedő Nyitra városa ma már Szlovákiához tartozik. Időbeli elhelyezést tekintve az esemény a 19. század vége és a 20. század elejére, vagyis a dualizmus korára tehető. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés alaptézisként foglalta magába az alkotmányosság helyreállítását. Ezzel együtt a Habsburg Birodalmat polgári alkotmányos monarchiává alakította át, ahol az államhatalom gyakorlásának döntő része a parlament és az azért felelős miniszteriális kormány hatáskörébe került. Ausztria és Magyarország igen széleskörű állami önállósága alapján a monarchia valóban dualista rendszerű volt. Bár ez következetesen csupán a két ország belső ügyeire nézve érvényesült. Az uralkodó széles jogköre tekintetében azonban mindkét állam belügyei vonatkozásában korlátokat állított fel. Az állami szuverenitás legfőbb kérdéseiben, úgymint a külügy, hadügy és az ezekhez kapcsolódó pénzügyek tekintetében a birodalom valójában egyközpontú lett. A belügyek rendezése ezáltal központi kérdéssé vált, ami azt jelentette, hogy egységes állami irányítás és felügyelet alá vonják a rendőrkapitányságok működését. A rendszerszintű felépítés egy, az addigi felépítéstől eltérő működést hozott magával. A feladatkörök sokoldalúsága, a képzés kiforratlan struktúrája és az állami felügyelet együtt komoly feladat elé állította a rendőrkapitányt, akinek korabeli nyilatkozata is az olvasó elé tárul. A tanulmány két olyan esetet mutat be, ami ebben az időszakban történt és sajtónyilvánosságot kapott. Mindezt egykori újságok hasábjairól gyűjtöttem össze. Tekintettel arra, hogy ezek valóságtartalmának visszaellenőrzésére más forrásból nem volt módom, épp ezért úgy gondolom messzemenő következtetéseket nem is lehet levonni a történetekből. Az esetek – kezelendően az előbb leírtak szerint – azonban több olyan problémát felvetnek, amelyekre szükséges figyelemmel lenni. Kiváltképp azokban, amelyben nagy szerepet kap a képzés és a testületen belüli mindennapi munkavégzés erkölcsisége.