Cél: A tanulmány célja, hogy átfogóan vizsgálja a gyermekek tevékenységeit, az áldozattá válás kockázati tényezőit és egyes hatásait a digitális világban, az internethasználati szokásaikat és a közösségi média releváns működési sajátosságait. Kriminológiai szempontból releváns befolyásoló tényezőket azonosít, amelyek megkönnyítik a gyermekek elleni bűnelkövetést a digitális térben, és segíti megérteni, hogy milyen megelőző vagy kockázatnövelő szerepe lehet a fejlődő digitális technológiáknak a gyermekek online térben való védelmében.
Módszertan: A kutatás – kriminológiai elméleti keretekben – főként áttekinti és elemzi a releváns tudományos szakirodalom, szakpolitikai dokumentumok, jogi források és statisztikai adatok részleteit.
Megállapítások: A tanulmány rámutat, hogy a gyermekek jelentős mennyiségű időt töltenek a digitális térben, és ennek előnyei mellett növekszik az áldozattá válás kockázata is. A gyermekek érzelmi sebezhetőségére és az online bántalmazás hatásaira való figyelemfelhívás kiemelten fontos a megelőzés és kezelés során. A szabályozás és az intézkedések folyamatos javítása, a nemzetközi jó gyakorlatok figyelemmel kísérése, a fejlődő technológiák és trendek megismerése és megfelelő kezelése, illetve a szereplők közötti együttműködés elősegíthetik a gyermekek hatékonyabb védelmét az online világban.
Érték: A tanulmány hozzájárul a gyermekek internethasználati szokásai és a velük járó kockázatok jobb megértéséhez, valamint az online áldozattá válásuk folyamatainak és körülményeinek feltárásához. Emellett elősegíti a hatékony rendészeti és szabályozási gyakorlatok, a gyermekvédelmi protokollok és együttműködések kialakítását, kiemelten figyelembe véve az áldozatvédelmi és gyermekjogi szempontokat.

Cél: Az otthon lehet a legmelegebb és legsimogatóbb hely a világon, és lehet a földi pokol színtere is. Hogy egy gyerek milyen otthonba születik, egész életét – és környezete életét is – meghatározza. Minden szeretet, amit ott magába szív, később kiárad majd belőle. Minden méreg, amit ott felitatnak vele, szerte ömlik majd belőle. Ezért a családon belüli erőszak jelenségének visszaszorítása, és a köztudatban ennek elfogadhatatlanná tétele mindennél fontosabb, az egész társadalom mentális és kriminális állapotára döbbenetes hatással van. A négy fal között, a saját otthonában egy felnőtt – belátása szerint – bármit megtehet. Azonban egy bántalmazó szabadsága a gyengébb családtagok rabsága. Az otthoni erőszakosságokról, gyilkosságokról, és a gyermekvédelmi és igazságszolgáltatási rendszer válaszairól írok.
Módszertan: Az elmúlt öt évben a gyermekbántalmazást, ennek kapcsán a kapcsolati erőszakot, illetve a szülők és az újszülöttek sérelmére elkövetett emberöléseket kutattam bűnügyi akták teljes körű elemzése segítségével. A hatalmas irattömeg áttanulmányozását megelőzően sok éven keresztül foglalkoztam a fiatalkori bűnelkövetéssel, amely jelenség szintén a családon belüli erőszakhoz és elhanyagolás témájához vezetett vissza.
Megállapítások: A családon belüli erőszakos jelenségekről bár rengeteg szó esik az elmúlt években, a cinkos hallgatás nem látszik csökkenni, és sem a gyermekvédelmi, sem az igazságszolgáltatási rendszer válaszai nem bizonyulnak kellően hatékonynak az otthoni erőszakosságok megfékezésére.
Érték: Azt remélem, a kutatási eredmények hozzájárulnak a probléma valódi jelentőségének felismeréséhez és kezelésének javításához. A téma életben tartásával és szemléltetésével a közvélemény formálása is cél.

A Gyermekjogi Egyezmény 40. cikke a fiatalkorú elleni büntetőeljárás során alkalmazandó garanciákat fekteti le. A fiatalkorúak igazságszolgáltatásával kapcsolatos cikk a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy bűnösnek nyilvánított gyermekekkel foglalkozik. Az egyezmény kifejezetten kiemeli az eljárás során érvényesülő gyermekjogi garanciák között a bírói útról való eltérés lehetőségét. A magyar jogrendbe 2015-ben bekerült megelőző pártfogás intézménye egy új lehetőség az elterelés eszközei között. A megelőző pártfogás 2015. január 1-jétől hatályos, a hazai jogéletben büntetőjogi gyökerekkel rendelkező új jogintézmény, amely az 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozat felhatalmazása alapján a gyermekvédelem rendszerében került elhelyezésre, annak ellenére, hogy életre hívásának oka elsősorban a gyermekés fiatalkorú bűnözés visszaszorítása és az elkövetők hatékony reintegrálása volt. A tanulmány bemutatja a megelőző pártfogás és a fiatalkorú elleni büntetőeljárás egymáshoz való kapcsolatát. A szerző vizsgálja a megelőző pártfogás elrendelése és végrehajtása során érvényesülő gyermeki jogokat, és felhívja a figyelmet a túl korai beavatkozás és a megbélyegzés veszélyeire.

A szerző áttekintést nyújt a gyermekbarát büntető igazságszolgáltatási rendszerről.