Egy 2010 óta tartó jogalkotási folyamat eredményeként jutott el oda a magyar jogalkotás, hogy a hajléktalan életmód kriminális cselekménnyé vált valamennyi közterületen. A mű két kérdésre keres választ. Egyik, hogy a hajléktalanság kriminalizálása hogyan illeszthető az alkotmányos jogállamiság, illetve az európaiság elveihez, értékeihez. A másik kérdés arra irányul, hogy hol húzódnak az alkotmányos rendészet határai, azaz kaphat-e felhatalmazást a rendészet arra, hogy veszélyhelyzet hiányában is beavatkozzon egy szociális jellegű probléma megoldása érdekében. Szerző feltárja és bemutatja a kriminalizációhoz vezető jogalkotási folyamatot és azt sajátos módon, a rendészet szemszögéből értelmezi. Bemutatásra kerülnek azok a fogalmi problémák, amelyek a jogalkalmazás számára olyan bizonytalanságot eredményeznek, amelyekkel az alkotmányos demokráciák rendészete nehezen küzdhet meg. Mindezek révén kirajzolódnak az alkotmányos rendészet korlátai, amelyek miatt nem alkalmas szociális élethelyzetek kezelésére.