Lengyelországban a rendőrség és általában a fegyveres szervek, a határőrség, a lengyel fegyveres erők rendszerváltás utáni népszerűsége töretlen. A lakosság nagyobb része bizalommal tekint a rendőrségre és azt, egy az állampolgárok biztonságát védő, az állampolgárokat szolgáló szervezetnek tekinti. A kommunizmus évtizedeiben, mint minden, a keleti blokk országaiban működő rendőrség a párt irányítása alatt tevékenykedett, és fő feladata a szocialista államrend védelme volt. Működését áthatotta a teljes politikai befolyás. Ebben az
időszakban az állampolgárok szolgálata helyett a párt hatalmának megőrzése volt az egyik fő feladata a lengyel rendőrségnek is. A kommunizmus évtizedeiben többször léptek fel a rendőrök brutálisan a rendszerrel elégedetlen békés tüntetőkkel szemben, például 1970 decemberében a gdyniai rendőrsortűznek 18 halálos áldozata volt, vagy a rendszerkritikus Jerzy Popieluszko plébánost szintén rendőrök ölték meg 1984-ben (Domány, 1999). A rendszerváltozás után ebből a rendőrségből kellett egy európai színvonalú, szolgáló és védő, jól működő, átlátható, elszámoltatható, az állampolgárok biztonságára vigyázó rendőrséget felépíteni. Számomra úgy tűnik ezt a célt sikerült elérni Lengyelországban.