Az új büntetőeljárási törvény a korábban egységes nyomozási szakaszt felderítésre és vizsgálatra osztotta. A két nyomozási szakaszban egyrészről eltérő a nyomozó hatóság és az ügyészség kapcsolata és a jogköreik, másrészt a jogalkotó másféle nyomozási „módszert” képzelt el és javasol a felderítés, és mást a vizsgálat során (a felderítés eredetileg adatgyűjtő jellegű, míg a vizsgálat bizonyító jellegű eljárási szakasz lenne). Ha áttekintjük a büntetőeljárási törvény szóhasználatát vagy megvizsgáljuk a korábbi büntetőeljárási kódexeinket, illetve a jogtudományi álláspontokat, a felderítés kifejezés egészen eltérő jelentéstartományaival találkozhatunk. Ugyancsak mást jelent a felderítés a külföldi, elsősorban az angolszász jogterületen történő nyomozás kapcsán, de a magyar kriminalisztika tudományában is jellegzetes elméleti álláspontok ismertek. Tanulmányomban ezek áttekintését és összevetését végzem el, illetve azt kívánom megállapítani, hogy ezeknek mennyiben feleltethető meg a hatályos büntetőeljárási törvény felderítéskoncepciója.