Cél: Kutatásunk kiindulópontjául konkrét büntetőeljárást választottunk, amelyben a büntetőjogban szabályozott vagyonelkobzás, illetve a büntető-eljárásjogban definiált polgári jogi igény érvényesítése is megtörtént. A büntetőügy különlegessége az, hogy a sértett „állami szerv” polgári jogi igénye csak a vagyonelkobzás jogerős elrendelése után merült fel.
Módszertan: A témaválasztást annak vizsgálata indokolta, hogy a vagyonelkobzás és a polgári jogi igény kielégítése során a kétszeres elvonás tilalma, valamint a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülésének sérelme megállapítható-e?
Megállapítások: A tanulmányban dogmatikai megközelítéssel ismertetjük a vagyonelkobzás és a polgári jogi igény funkcióit, főbb jellegzetességeit, bemutatva a két jogintézmény korábbi, valamint jelenlegi anyagi jogi és eljárásjogi szabályozását. Napjaink jogelméleti, jogtudományi kutatásainak időszerű témájaként vetődik fel a magyar jogállami büntetőhatalom vizsgálata. A vizsgálat – időszerű témaként – veti fel annak kérdését, hogy a 21. századi jogállami büntetőhatalom gyakorlásával szemben merülhetnek-e fel kételyek. Górcső alá vesszük a vagyonelkobzás és polgári jogi igény érvényesítése közötti kollízió fennállását, és – ha van ilyen – hatását a jogalkotásra, a jogalkalmazásra.
Érték: Következtetésünk az, hogy jogállamban – a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel – nem növelhető a terhelt hátránya a bűncselekménnyel okozott kár kétszeres megfizettetésével, részben az államnak vagyonelkobzás formájában, másrészt az úgynevezett „állami” költségvetési szervnek, a sértettnek polgári jogi igényként. A feltárt jogi helyzet is rámutat, hogy a jogállamiság alapvető elemeit – különösen a jogbiztonságot, a tisztességes eljárás követelményét – biztosítani kell a jogalkotásban és a jogalkalmazásban. Ennek lehetőségét a hatályos magyar jogi szabályozásban meg kell teremteni, ennek tartalmi meghatározása azonban további – jövőbeni – kutatás tárgya.