Cél: A tűzoltósági és katasztrófavédelmi beavatkozó területen a kárfelszámolási tevékenységek jellemzően károsodott, az ott tartózkodókra veszélyes környezetben történnek. Jelentős veszélyforrás lehet a tűzoltások, műszaki mentések vagy katasztrófaelhárítások során a levegő összetétele, szennyezettsége, oxigéntartalma, amely közvetlen hatást jelent a beavatkozás taktikájára, módjára, személyi feltételeire. Nem volt jelentős különbség ezen káreseti feltételekben a közeli (elmúlt évtizedek) és távolabbi (évszázados) múltban sem, mindamellett ez egy igen alacsony szinten kutatott és publikált terület. A kárhelyszínen található levegőtől szükség esetén – és a lehetőségek függvényében – mindig is függetleníteni kellett a beavatkozó tűzoltó erőket, amire már évszázados kutatások utalnak. Jelen cikk célja a múlt ez irányú feltárása, és az elérhető hazai és nemzetközi irodalmak összesítése. A tűzoltósági területen elsősorban a sűrített levegős légzésvédelem kerül alkalmazásra, így a cikk fókusza is ide helyeződik. Bemutatásra kerül az általános tűzoltósági káreseti környezet, a kárhelyszíni veszélyforrások, a légzésvédelmet igénylő beavatkozások körülményei. Ezt követően a távolabbi, majd közelebbi múltbéli megoldásokat áttekintve ismertetésre kerülnek a történelmi és – ezek fejlődése során elért – jelenlegi hazai és nemzetközi, légzésvédelmi irányú műszaki környezet.
Módszertan: A cikkben szakirodalom-kutatás alkalmazásával elemzésre kerültek a hazai és nemzetközi szerzők vizsgált területet érintő és szűkösen elérhető aktuális kutatási eredményei.
Megállapítások: A kutatás során és jelen publikációban bemutatásra kerülnek a tűzoltói légzésvédelmet érintő olyan múltbéli megoldások és történelmi fejlődések, amelyek által a fejlődés eljutott a manapság használatos lehetőségekig.
Érték: Ezen összesítő mű hiánypótlónak tekinthető alkotás, kifejezetten kevés kutatás és magyar nyelvű írás foglalkozik a tűzoltósági területtel, a légzésvédelem korai lehetőségeivel.