A tanulmány a klasszikus és modern migrációelméletek tanait követve, azok elemzésének felhasználásával, tudományelméleti módszertan alkalmazásával vizsgálja a Magyarország schengeni külső határain jelentkező irreguláris migrációt. Az értékelési adatokból beazonosítható egy olyan migrációs jellemző, amely korábban sem európai, sem más földrészek nemzeteit nem érintette abban a komplexitásában, mint Magyarországot a 2014. és 2015. években. Az adatok vizsgálatának és a kapcsolódó elemek összefüggéseinek elemzéséből leírható a migráció hatásának egy újszerű megközelítése, a migrációt kezelő rendészeti szervek tevékenységének objektív túlterhelése, amit új fogalomként írok le. A tanulmányban bemutatok egy korábban még nem rögzített migrációtipológiai elemet, amely a vándor személyazonossága hiteles megállapításának lehetőségét vizsgálja. A migrációs túlterhelés által a magyar rendészeti szervekre gyakorolt objektív hatásokat a 20. századi tömeges migrációs események jellemzőivel hasonlítom össze. Az eltérések megerősítik a túlterheléses és a tömeges migráció fogalma közti eltérést. A túlterheléses migrációra jellemző szervező- dési felületeket és annak célját leírva szintén a fogalom újszerűségét erősítem. A rendészeti szervekre gyakorolt objektív migrációs túlterhelési hatásokat újszerű módszertannal lehet érdemben kezelni, amelynek öt elemét mutatom be a tanulmányban.