A bűnmegelőzés eszköztára sokszor – első ránézésre - távolinak tűnő tevékenységeket is magába foglal, köztük olyan módszereket is, amelyek prevencióval való kapcsolata csak mélyebb vizsgálódások eredményeképp azonosítható. E távolság következtében sok esetben a prevenciós hatás közvetett módon érvényesül, összetett hatásmechanizmusok mentén. A forgalom és a közlekedés prevenciótudatos szabályozása és kialakítása az egyre nagyobb népsűrűséggel bíró települések esetében, a pillanatnyilag is zajló urbanizációs folyamatok korában kiemelt jelentőségű igényként jelentkezik a XXI. század biztonságteremtési törekvései között. A profilaxis alapú forgalomszervezés, mint az építészeti bűnmegelőzés egyik eszköze az épített környezetben zajló közlekedés olyan meghatározott elvek mentén történő ki- és átalakítását jelenti, amely elősegíti az egyének biztonságérzetének növelését, a természetes felügyelet kialakulását, a közlekedésben résztvevők frusztrációjának és az ebből fakadó agresszió csökkentését. Ennek gyakorlata multidiszciplináris tudáson alapul, amelyben szerepet kap a környezeti kriminológia mellett a városszociológia, a környezetpszichológia, és a kapcsolódó mérnöki tudományok (pl. közlekedés, építészet) is.