Voltak-e olyan meghatározó személyek, akik az oktatói és a tudományos terület felé orientálták?
Számos kolléga segítette oktatói és tudományos pályámat. Ezen személyek közül kiemelném Szabó András akadémikus urat, valamint Katona Géza rendőr dandártábornok urat, az MTA doktorát, akik a kandidátusi tudományos fokozatom megszerzésében is jelentős szerepet vállaltak. Az ember életében fontosak a példaképek, akik meglátják és egyben támogatják a tehetséget, elismerik a szorgalmat és az elköteleződést. Büszke vagyok arra, hogy olyan nagyszerű magyar jogtudósokkal dolgozhattam, mint Kertész Imre nyugállományú rendőr ezredes, akadémiai doktor, Békés Imre jogtudós, egyetemi tanár vagy Vigh József az állam- és jogtudományok doktora, akikkel együtt tanulmányozhattam, fejleszthettem és taníthattam a magyar jogtudományt a hallgatók számára. Ezek a tudósok értéket közvetítettek és meghatározták a jogtudományról alkotott világképemet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem – és ami a legfontosabb–, együtt dolgozhattam az adott korszak legnagyobb jogtudósaival.

Tábornok úr, melyek azok a szakmai teljesítmények/eredmények, amelyekre kifejezetten büszke?
A kérdés nagyszerűsége abban rejlik, hogy a válasz önmagától értetődően egyértelmű lenne, azonban valóban gondolkodásra készteti az embert. Nem a valóságot tükrözné, ha azt mondanám, hogy minden pillanatban tudatosan építettem a szakmai pályámat. A véletlen, a szerencse és az emberi kapcsolatok is meghatározták döntéseimet. Nagyon szeretem a tudományt és az oktatást, azonban a klasszikus értelemben vett rendőr szakembernek is tartom magam. Nem készültem az oktatói, kutatói pályára, de a nagy példaképek kitartást és tehetséget láttak bennem, ezért lehetőséget kínáltak, hogy kitapasztalhassam és megmutathassam, mire vagyok képes a rendészeti felsőoktatásban. Úgy érzem ez sikerült. Véletlen sétának indult, azonban az elmúlt évtizedek alatt egyre határozottabb célokkal párosuló, tudatos sétává vált. Amennyiben valaki a sikeres szakmai pályafutás titkát szeretné megtudni tőlem, annak az lenne a válaszom, hogy ha lenne tökéletes sikerformulám, akkor sem mondanám meg, mivel a siker egy kis sziget a sikertelenség tengerében. Át kell úszni ezen a bizonyos tengeren – néha többször is –, hogy elérhessük és megtapasztalhassuk a siker ízét. Természetesen büszke vagyok az elért eredményeimre, de a legbüszkébb azokra a kollégáimra vagyok, akiket oktathattam, hogy jó szakemberek és jó rendőrök váljanak belőlük. Az ő eredményeik, sikereik, kitartásuk és szakmaiságuk tesz engem igazán büszkévé.

Mi az a téma, esemény, könyv vagy tanulmány, amely szerepel a szakmai értelemben vett „bakancslistáján”?
A kutatási területeimen (rendészet, büntetőjog) még nagyon sokáig szeretnék kutatni és publikálni, mivel nagyon sok megválaszolatlan kérdés van bennem kutatóként. Bízom benne, hogy professzor emeritusként még szüksége van    a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek a munkámra, a tudásomra és a tapasztalatomra. Koltay András rektor úr idézte és tette fel azt a kérdést a 70. születésnapomra készült kötetben található köszöntőjében, hogy „meddig legyen oktató az oktató?”. Véleményem szerint addig érdemes tanterembe járni, amíg a hallgatók érdeklődnek és kérdeznek, és én tudok releváns szakmai válaszokat adni a feltett kérdésekre. Ötvennegyedik éve vagyok kisrepülőgépes pilóta. Amíg az egészségi állapotom engedi, addig szeretnék egyik nagy szenvedélyemnek, a repülőgép-vezetésnek hódolni. Szeretném megérni, hogy legkisebb fiam is megajándékozzon unokával vagy unokákkal, remélem hamarosan ez a csodálatos élmény is megadatik számomra. Szeretnék minél többet zenélni a zenész barátokkal, mivel a zene nagy szerelem és szenvedély számomra. 1991-ben tettem ügyvédi esküt és jelenleg a Budapesti 73. számú Ügyvédi Iroda vezetőjeként is tevékenykedem. Az ügyvédi munkám néhány évig – rendőrségi vezetői feladataimmal való összeférhetetlenség miatt – szüneteltettem. Szeretnék ügyvédként is minél jobban kiteljesedni, ezáltal segíteni a hozzám forduló embereken. Ahogy Pintér Sándor miniszter úr is fogalmazott az emlékkötetben „sikeres ügyvédi pálya áll mögöttem”. Bátran mondhatom, hogy ez így is van. Sok embernek volt alkalmam segíteni ügyvédi pályám során és ez a gondolat melegséggel önti el a szívemet. Ezek átlagos dolgoknak tűnhetnek a kedves olvasó számára, azonban számomra fontosak az életem jelen időszakában.
 

A zene szeretete, bátran mondhatjuk, örökre megmarad professzor úrnak?
A zene számomra olyan, mint az első szerelem érzése. Örökre a szívünkbe vésődik az emléke, ezáltal sosem lehet elfelejteni. Amatőr szinten zenélek, így egy kicsit tudok improvizálni is. A tudományban és a zenében történő improvizáció egyaránt összekapcsolódást igényel, így nagyon különböző ötletek egymás mellé állításával hozhatunk létre valami újat mind a zenében, mind a tudományban. Mindig arra törekedtem, hogy megtaláljam az egyensúlyt a büntetőjog oktatása, a szakmai és tudományos kutatás, az ügyvédi pálya, a repülés szeretete, valamint a vezetői és a magánéleti kihívások között. A zene szeretete és művelése támogatást nyújt számomra, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljek. A zenélés igazi hobbinak számít ifjúkorom óta. Sajnos nem fordíthattam annyi időt rá, mint amennyit szerettem volna. Azonban úgy érzem, hogy ez az egyik olyan dolog, aminek feltétel nélkül élvezem minden pillanatát és egyfajta támogatást nyújt számomra a mindennapok során.