Cél: A tanulmány célja felvázolni a nemzetközi rendőri együttműködés egy évszázados, tanulságokkal teli történetét.
Módszertan: A cikk szerzői a második világháború előtti magyar és a mai angol nyelvű szakirodalom, valamint az Interpol honlapján az évforduló alkalmából megjelentetett adatok elemzésével és rendszerezésével dolgozzák fel a témát.
Megállapítások: Az elődszervezet 1923-as létrejötte mögött az az elképzelés állt, hogy a különböző országok rendőrségeinek a letartóztatási és kiadatási eljárások, az azonosítási technikák és a bűnügyi nyilvántartások segítségével kell együttműködniük a bűncselekmények felderítése, a határokon átnyúló bűnözés megfékezése érdekében. Az akkori célok és eszközök közül számos ma is a közös munka alapját képezi. A biztonsági kihívások, a nemzetközi szervezett bűnözői tevékenységek alakulása, és az ezekre adott, a technika fejlődését is kihasználó válaszok nyomán fejlődött az Interpol azzá a hatékony nemzetközi szervezetté, amely immár 195 ország rendészeti erőinek munkáját segíti és koordinálja.
Érték: Az Interpol megalakulásának e kerek évfordulója jó alkalom arra, hogy áttekintsük a nemzetközi rendőri együttműködés elmúlt évszázadát. A tanulmány új megközelítésből vizsgálja a témát. Röviden bemutatja a szervezeti és technikai fejlődés kezdeti lépéseinek korabeli magyar fogadtatását, az Interpol saját értékelését az eltelt 100 évről, valamint az egyes korszakoknak a téma külföldi szakértői által közzétett elemzéseit.

Cél: A tanulmánykötet célja a kriminológiában, a büntető igazságszolgáltatásban, a rendőrség működésében, a büntetés-végrehajtásban és a jogrendszerben meglévő paradoxonok feltárása, bemutatása.
Módszertan: A szerző széles körű hazai és nemzetközi szakirodalom, valamint kutatási eredmények alapján mutat rá a vizsgált területeken érvényesülő ellentmondásokra.
Megállapítások: A kötet különböző témákkal foglalkozó tanulmányaiban közös, hogy közvetve vagy közvetlenül utalnak a szabadság és biztonság közötti ellentmondásra a demokratikus társadalmakban. A szerző álláspontja, hogy a kriminológia a társadalmi összefüggések feltárásával hozzájárulhat az ellentmondások jogállami követelményeknek megfelelő feloldásához, a kriminalitással kapcsolatosan a leegyszerűsítő nézetek ellensúlyozásához.
Érték: A könyv témagazdagságával, a szerző kritikai elemzéseivel gazdagítja a magyar kriminológiai gondolkodást.

Cél: Egységes szemlélet hiányában az elmúlt évek során rendszeresen előfordult, hogy egy rendőr-főkapitányság szervezetén belül az ugyanolyan beosztásban lévő, ugyanazon a szakterületen tevékenykedő, ugyanolyan minősítéssel rendelkező munkatársak – kisebb vagy nagyobb mértékben – eltérő teljesítményjuttatásban részesültek. Ez esetenként tovább fokozta azt a feszültséget, amit az egyéni teljesítményértékelés már önmagában is eredményez a hivatásos állomány tagjai között, személyi ellentéteket, rossz munkahelyi légkört generálva, rontva ez által az egyes szakmai közösségek teljesítőképességét, eredményességét.
Módszertan: A teljesítményjuttatás objektív, egységes szempontok mentén történő elosztásának bemutatása a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vonatkozásában.
Megállapítások: A rendőri munka mellett elkötelezett, a hivatásuknak élő kollégákkal folytatott beszélgetések, illetve az általuk közreadott vélemények, javaslatok ismeretében elmondható, hogy a témához kapcsolódóan van még tennivaló annak érdekében, hogy a teljesítményértékelés, illetve a teljesítményjuttatás rendszere az értékeltek motiválása, a szakmai munka színvonalának növelése érdekében hangsúlyosabban töltse be szerepét.
Érték: Az általam bemutatott eljárásrend két legfontosabb jellemzője az egységesség és az objektivitás. Ez azt jelenti, hogy azonos kondíciók mellett, valamennyi hivatásos állományú munkatárs esetében – ha ugyanolyan beosztásban és körülmények között végezték a munkájukat és ezen túlmenően, az egyéni teljesítményértékelés eredményeként egyforma minősítést kaptak, függetlenül attól, hogy az értékelt időszakban melyik szervezeti e gységeknélszolgáltak – a részükre megállapított teljesítményjuttatás egységesen ugyanakkora. Ha pedig a szolgálatteljesítés feltételrendszerében bármilyen számottevő eltérés mutatható ki, ami kihatással van a mindennapi munkavégzésre, vagy a minősítések között van különbség, az részrehajlás nélkül, az előre meghatározott szempontok és arányok figyelembevétele mellett, tárgyilagosan jelenik meg a teljesítményjuttatás összegében. Reményeim szerint mindezzel sikerült hozzájárulnom az egyéni teljesítményértékelés, illetve a teljesítményjuttatás kiváltotta ellenérzések csökkentéséhez, valamint a munkahelyi konfliktusok megelőzéséhez.

Cél: A rendőrségre stabil célok, értékrendek és szabályrendszer jellemző. Sajátos szervezeti kultúrával rendelkezik, melyhez egyre nagyobb kihívás megtalálni azt a populációt, aki szocializálódni tud a speciális miliőbe, és rendőri identitást szeretne kialakítani. A rendőrségi utánpótlás két fontos szegmensét tekintjük át tanulmányunkban. A toborzás, a beválás és a személyi állomány
megtartását befolyásoló generációs és motivációs aspektusokat. A nemzetközi szakirodalom alapján ismertetjük a generációs különbségek hatásait, illetve a motivációs háttérre vonatkozó pilot kutatás eredményeit mutatjuk be. Célunk volt, hogy feltárjuk a rendőri állomány szervezet iránti elköteleződését, valamint a háttérben meghúzódó mögöttes tartalmakat.
Módszertan: Az összeállított kérdőívünket legalább 1–2 éve rendészeti diplomát szerzett rendőrtisztek (n=101 fő) töltötték ki. A kérdések a rendőrség megtartó erejére, valamint a külső és belső motivációs faktorokra vonatkoztak.
Megállapítások: Az eredmények szerint a pályán maradás legfőbb oka elsődlegesen az anyagi kényszer, valamint a hivatástudat. A munkamotivációs faktorok közül kiemelkedő a kihívás és sikerélmény, valamint a pozitív erkölcsi státusz megélése. Hosszú távon az anyagi vonatkozások, a nyugdíjkorhatár csökkenése, valamint az előrelépési lehetőségek kie melt motivációs faktorok.
Érték: Ugyan az empirikus eredmények nem alkalmasak messzemenő következtetések levonására, viszont lehetőséget adnak a kérdéskör mélyebb átgondolására.

Cél: A határrendészeti tisztképzés elmúlt harminc évi eredményének összefoglalása mellett elődlegesen a jelenlegi társadalmi és szakmai kihívásoknak megfelelő képzési módszerek, nehézségek, kihívások bemutatása, illetve a jövőbeni képzési rendszerre vonatkozó elképzelések vázolása. A jövőbeni határrendészeti tisztképzés alapjait képező Magyarország Nemzeti Integrált Határigazgatási Stratégiájában foglaltak és a határrendészeti tevékenység globális, európai uniós és kontinentális szerepének összevetése egy új, gyakorlatorientált képzési forma bemutatásával. Kiemelt cél olyan újszerű technológiák oktatásban történő bemutatása, mint a biometria, mesterséges intelligencia vagy a robotika.
Módszertan: A publikáció elsődlegesen a tapasztalatok alapján összegyűjtött eredmények feldolgozására kíván fókuszálni, illetve e mellett az Európai Unió és a hazai határrendészeti kihívások számbavételével próbálja megközelíteni a határrendészeti tisztképzés jelenét és jövőjét.
Megállapítások: A határrendészeti tisztképzés folyamatosan fejlődött az elmúlt harminc évben és ezt a fejlődést érdemes tovább gondozni. A cél azonban már az, hogy új módszerekkel gazdagítsuk az oktatói repertoárt, és egyértelműen nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemzetközi tapasztalatok feldolgozására.
Érték: Az egyetemi határrendészeti tiszti oktatás eredményeként olyan menedzserszemléletű vezetők képezhetők, akik a jövőbeni kihívások esetén is képesek lesznek önállóan megállni helyüket nemcsak az államhatárhoz kapcsolódó, hanem a schengeni térség teljes mélységében zajló, a biztonság és jog térségéhez kötődő feladatok tekintetében is.

Cél: A gyermekbarát igazságszolgáltatás koncepciójának, a gyermeki jogok igazságszolgáltatásba történő beépülésének sikere aszerint mérhető, hogy egy eljárás az abban érintett gyermek számára traumatizáló-e, képes-e az a gyermek jogait és szükségleteit minden percében szem előtt tartani, érvényesíteni. Működhet-e ez csak jogszabályok alapján, elégséges-e a markáns eljárási szabályok meghatározása, avagy az igazságszolgáltatás és a rendőrség világához oda kell engedni, és be kell vonni abba a gyermekvédelem eszköztárát.
Módszertan: A gyermekkihallgatás mint speciális szakértelem megjelenésének bemutatása általános jogszabályi és módszertani kitekintéssel, elsődlegesen a rendőrség szemszögéből vizsgálva azt.
Megállapítások: A tanulmány bemutatja hazánk gyermekbarát igazságszolgáltatás egy speciális szegmenséért tett lépéseit.
Érték: A jogszabályi keretek szükséges, de nem elégséges feltételei a gyermek legfőbb érdekének 1 biztosításához az eljárások során. A hozzáértő, a speciális és készségszintű szaktudás birtokában lévő szakember az, aki a gyermekbarát, gyermekközpontú működést ténylegesen megvalósíthatja.

Cél: A tanulmány célja a kapcsolati erőszak jelenségére fókuszáló IMPRODOVA-program kutatási eredményeinek ismertetése.
Módszertan: A tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív adatfelvétel a szociális ellátórendszer intézményei és a rendőrség bevonásával zajlott le. Az interjúalanyok – az intézmények közötti együttműködés jellemzőin túl – a kapcsolati erőszak rendőri kezeléséről alkottak véleményt.
Megállapítások: A vizsgálati eredmények alapján azonosíthatók azok az okok, amelyek kapcsolati erőszak esetén a feljelentés elmaradásáért felelnek. A témába vágó szociológiai, kriminológiai és kriminálpszichológiai kutatások ismertetése révén további olyan tényezők ismerhetők meg, amelyek az áldozatok kapcsolati erőszakból való kilépését nehezítik, egyúttal akadályozzák a rendőrséggel való kapcsolatfelvételt és az eljárás megindítását.
Érték: A kutatási eredmények hozzájárulnak a kapcsolati erőszak jelenségének mélyebb megértéséhez. Emellett hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a rendészeti szakgimnáziumok és a felsőoktatás hazai képzési rendszerében fejlesztés valósuljon meg.

A Készenléti Rendőrség (a továbbiakban: KR) az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) alárendeltségébe tartozó országos hatáskörű rendőri szerv, a Magyar Rendőrség állandó csapaterejének szervezeti egysége. Jelmondata: „Egység, Hűség, Becsület”. A KR-eseket megkülönbözteti az, hogy bevetési pilotka sapkájuk bordó színű, bal felkarjukon bordó színű karszalagot viselnek, felsőruhájuk hátoldalán a „POLICE” felirat helyett „Készenléti Rendőrség” felirat olvasható, járműveik fehér helyett ezüstmetál fényezésűek. A KR rendszeresített létszáma a budapesti és vidéki alegységeivel együtt 9079 fő. A rendőri szerv parancsnoka a műveleti országos rendőrfőkapitány-helyettes, aki irányítója és vezetője a nyolc igazgatóságnak, valamint a négy főosztály jogállású szervezeti elemnek. 2021. szeptember 1-jétől dr. Tarcsa Csaba r. vezérőrnagy, a KR Nemzeti Nyomozó Iroda (a továbbiakban: NNI) korábbi igazgatója vette át a KR parancsnoki feladatait. Többek között arról kérdeztük parancsnok urat, hogy miként lehet ilyen sokrétű, különböző tevékenységet végző egységek munkáját összehangoltan irányítani, milyen kihívásokkal találkozott.

Cél: A szerző szakmai és tudományos tapasztalatai alapján mutatja be az erre a területre jellemző biztonsági koncepciót.
Módszertan: A labdarúgó-mérkőzések szervezése Lengyelországban nagyon fontos kérdés a biztonságért felelős intézmények és a szolgáltatók számára. A cikk részletesen elemzi a Lengyelországban és az egyes európai országokban hatályos szervezeti és jogi megoldásokat, valamint értékeli azok hatékonyságát.
Megállapítások: A javasolt elképzelés olyan szervezeti és funkcionális követelmények kidolgozását írja elő, amelyek növelnék a biztonsági szintet a sportesemények során.
Érték: A szerző által ajánlott megoldásoknak a hatályos jogszabályba való átültetése lehetővé tenné a harmonizált biztonsági rendszer megszervezését.

Cél: A rendészeti feladatot ellátó szervezetek létének kommunikálása a civil társadalom felé egyre inkább fontos feladat. A láthatóság és az állami feladatot ellátó szerv hagyománya, történelme vagy akár feladata bemutatásának hitelességét az növeli, ha ez nem tolakodó módon történik. A 20. század végére tehető annak a módszernek az elterjedése, amely a forgalomban lévő pénzérmék segítségével hozza közelebb a mindennapok embereihez a rendészeti szervet és annak munkáját, legyen az a rendőrség, a tűzoltóság, a csendőrség vagy összességében a rendészeti tevékenység. A szervezet közvetlen bemutatásán túl, közvetetten a rendészeti feladat fontosságára is felhívják ily módon a figyelmet, növelve ezzel az adott szervezet és azon keresztül a rendészeti tevékenység elismertségét.
Módszertan: Jelen írás minden földrészre kiterjedően egy-két példával illusztrálva kívánja a fenti kommunikációs tevékenység gyakorlatát bemutatni. A bemutatáshoz a saját vonatkozó gyűjtemény értékelésén túl a szerző néhány jelentősebb katalógus iránymutatásait is figyelembe vette, illetve az egyes országok hivatalos pénzverdéinek információira is támaszkodott.
Megállapítások: A hazai szervek nem használják ki azt a lehetőséget, amely a kommunikáció e formájában rejlik. A példák azt mutatják, hogy a publikált módszer hatékony eszköz lehet a lakosság tájékoztatására.
Érték: Érdemes lenne vizsgálni hasonló módszereket a tájékoztatás és népszerűsítés érdekében, illetve csatlakozni azon országok táborához akik hatékonyan kommunikálják a „szolgáltatásukat”.