A 2023. január havi interjúalanyunk Dr. Bolcsik Zoltán, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára. A beszélgetésből megismerhetjük a rendészeti szervek jelenlegi együttműködését, és megtudhatjuk, hogy államtitkár úr milyen szakmai terveket, célkitűzéseket fogalmazott meg a 2023. évre vonatkozólag. Az interjút prof. dr. Dános Valér főszerkesztő és dr. Szabó Csaba főszerkesztő-helyettes készítette.

2022 májusa óta dr. Rétvári Bence a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, egyben miniszterhelyettes. Közéleti szerepvállalása nem előzmények nélküli, a társadalmat széles körben érintő problémák, megoldandó feladatok nem idegenek számára. 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára volt, ahol a tárcát érintő szakmai kérdésekben aktív tevékenységet folytatott. Arról kérdeztük államtitkár urat, hogyan fogadta az új felkérést, mennyire idegen számára a belügyi, azon belül is a rendvédelmi ágazat. Az interjút Dános Valér főszerkesztő és Hornyik Zsuzsanna főszerkesztő- helyettes készítette.

Hazánk emberkereskedelem elleni nemzeti koordinátorával, Dr. Hegyaljai Mátyással, a Belügyminisztérium európai uniós és nemzetközi helyettes államtitkárával arról beszélgettünk, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie ebben a pozícióban, és milyen kihívásokkal találkozik munkája során. Az emberkereskedelem elleni fellépés csak komplex módon közelíthető meg, amelynek elengedhetetlen része az érintett tárcák, a hatóságok és a civil szereplők közötti szoros együttműködés. Ennek érdekében a Belügyminisztérium két olyan egyeztető fórumot is működtet, ahol aktív párbeszéd keretében ismerteti meg a hazai elvárásokat és a nemzetközi ajánlásokat. Az elmúlt évek szoros szakmai együttműködésének, az irányító és a végrehajtó állomány kapacitásbővítésének, a kormányzati figyelem erősödésének köszönhetően hazánk megítélése nemzetközi téren sokkal pozitívabb, amit az országról készített jelentések is elismernek már. 2020 óta ismét van Magyarországnak emberkereskedelem elleni nemzeti stratégiája, amely most már jelentős pénzügyi forrásokat is rendel az elfogadott intézkedések végrehajtására. Az elhúzódó járványügyi helyzet ugyan megnehezítette az emberkereskedelem elleni küzdelemben dolgozók mindennapi tevékenységét, a nyomozati tevékenység ennek ellenére nem állt meg, és az áldozatok is el tudták érni a szükséges szolgáltatásokat. Az új helyzethez alkalmazkodni kellett, ezért a szemléletformáló és egyéb szakmai képzések online formában kerültek megtartásra. A várt és nem várt kihívásokkal azonban továbbra is szembe kell nézni, és a lehető legjobban fel is kell készülni azok kezelésére. A 2023-ig tartó stratégia következő két évre szóló intézkedéseinek előkészítése megtörtént, így a feladatok végrehajtását az érintett tárcákkal, állami szervekkel együttműködve ütemezetten kell megvalósítani. Azért, hogy a társadalmi tudatosság növelése is hatékony legyen, a média hatékony felhasználásával folyamatosan napirenden kell tartani azokat a témákat, amelyek a jelenség visszaszorítása érdekében szükségesek. Hegyaljai Mátyás eddigi szakmai életútjának fontosabb állomásai nagymértékben hozzájárultak az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében kifejtett hazai és nemzetközi munka eredményességéhez. Az Interpolnál öt évig szakértőként dolgozott, később az Interpol Nemzeti Iroda Vezetője lett. Az Interpol Európai Bizottság tagja volt négy évig, majd az első évben a szervezet elnökévé választották. Az Interpol Végrehajtó Bizottságának 13 tagja közé is beválasztották. 2002–2006 között az Europol Nemzeti Iroda vezetője volt, amely időszak alatt került kialakításra Magyarországon a nemzeti iroda. Államtitkár úr személyesen részt vett az összes Europol szerződés kialakításában, amelynek legfőbb eredménye az Europol Határozat, az Europol Rendelet megalkotása volt. Korábban az Europol Igazgatótanács alternatív tagja, négy éve rendes tagja. A SELEC Tanácsának magyar tagja. Több mint 30 publikációja jelent meg különböző folyóiratban, könyvben, s oktatási, tudományos tevékenységet folytat különböző oktatási intézményekben. Az Európai Tükör folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Brüsszeli Állandó Képviseleten hat évet dolgozott diplomataként, vezette a bel- és igazságügyi csoportot. Több külföldi felsőoktatási intézményben vett részt posztgraduális képzésen.

Nemzetközi viszonylatban számos meghatározás létezik a közszféra integritására. Az ENSZ Közigazgatási Szakértői Bizottsága az integritást a köztisztviselők megbízhatóságával köti össze, amely segít feladataik hatékony végrehajtásában. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a közszféra integritását úgy definiálja, mint az „értékek, elvek és normák alkalmazása a közszféra szervezeteinek mindennapi működésében” (URL1). A korrupció elleni küzdelemre adott hagyományos válaszok, amelyek több jogszabály megalkotására, a túlságosan merev megfelelési rendszerekre és a szigorúbb végrehajtásra épülnek, korlátozott hatékonyságúak. Ahogy az interjú címében is megfogalmazásra került: az integritás a hatékony közigazgatási rendszer sarokköve. Márai Sándor gondolatait továbbfűzve, így lehet biztosítani, hogy az integritás a jog és a lelkiismeret mellett a harmadik legerősebb fegyverré váljon a korrupció elleni küzdelemben. Dargay Eszterrel, a Belügyminisztérium szabályozási és koordinációs helyettes államtitkárával elsősorban a korrupció elleni fellépés minisztériumi koordinációjáról, az integritásmenedzsment fejlesztéséről, valamint az elmúlt évek sikereiről beszélgettünk, valamint a jövőbeni kihívásokról kérdeztük az integritási szakterület vonatkozásában. Államtitkár asszonnyal Szabó Csaba, a Belügyi Szemle felelős szerkesztője, s egyben a Belügyminisztérium integritás tanácsadója beszélgetett.

A Rendészettudományi Doktori Iskola hallgatói által készített recenziók a külföldi szakirodalomból több olyan tanulmányra hívják fel a figyelmet, amelyek – a hagyományos témák mellett – olyan összefüggésekre mutatnak rá, melyek ritkán kerülnek a rendvédelmi szakirodalom érdeklődési körébe. A rendőr személyiségének szépirodalmi ábrázolása, és annak a rendészeti igazgatás társadalmi elfogadottságára gyakorolt hatása feltétlenül ebbe a kivételezett tartományba sorolható. Hasonlóan egyedi a vadvilág védelmének kriminológiai megközelítése, ami hozzájárulhat a környezettudatos magatartás erősödéséhez. A COVID-19 világjárvány továbbra is visszatérő tematikája a rendészetnek, azonban ezúttal új megközelítésben, mert a különleges jogrend és az emberi jogok védelme között feszülő ellentmondásokról kapunk figyelmeztetést. A kivételek mellett olvashatunk a rendészeti szakirodalom visszatérő kérdéseiről, a büntetések általános megelőzést szolgáló hatásairól, a zéró tolerancia stratégiájának legújabb megjelenéseiről, a rendészet militarizálódásának következményeiről, a hagyományos büntető felelősségre vonást helyettesítő jogkövetkezményekről, avagy az erőszakos cselekmények veszélyeit előre jelző algoritmusokról.

Mária Terézia egészségügyi alaprendeletéig visszatekintve az egészségügyi igazgatás elemeit a biztonság részeként definiálhatjuk. A belügyi igazgatásról értekező szakírók, jogászok egyértelműen a belügyi igazgatás tárgykörébe sorolták az egészségügy irányítását. A kiegyezés után megalakuló felelős minisztériumok között az egészségügy irányítása a belügyminisztérium szervezeti keretei közé került. A minisztérium többszöri szervezeti és hatásköri átalakuláson ment keresztül, de az egészségügyi irányítás mindvégig, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt a belügyminisztérium szervezetén belül maradt. Élénk viták voltak a minisztérium költséghatékonyságáról, létszámáról, egyes hatásköreiről, valamint a miniszterek személyi alkalmasságáról, de ez nem befolyásolta a profi igazgatási apparátus kiépítését és működését. Az egészségügy szerteágazó feladatrendszerét a belügyminisztérium ügyosztálya intézte. A községi és közegészségügyi törvény tovább pontosította a feladat- és hatásköröket, mindvégig fenntartva a belügyminiszter legfőbb joghatóságát. Élénk vita folyt a közegészségügy központi és állami irányítása tárgyában, nevezetesen, hogy az önkormányzatok kapjanak nagyobb irányítási és felügyeleti jogkört. Ez a vita azonban a centrális irányítás irányába dőlt el.

A szerző áttekintést nyújt arról, hogy a szakmai és koncepcionális kérdéseket miként tárgyalták és közelítették meg a Belügyminisztériumban az elmúlt 35 évben.

A szerző áttekintést nyújt az MTA és a Belügyminisztérium által szervezett konferencia menetéről.

Ez alkalommal a nemzetközi rendészeti szakirodalomnak azokba a témaköreibe adunk betekintést, amelyek a rendészeti igazgatás, a közrend és a közbiztonság védelme, illetve a bűnüldözés aktuális vitakérdései. Ezek sorába illeszkedik a rendőrség erőszak-monopóliumaként meghatározott intézkedési módszertan, amit az angolszász felfogás inkább az erőszak államosításaként értelmez. Igen sok figyelem vetül a bűnüldözés egyik legérzékenyebb szakaszára, a gyanúsítottak elleni vizsgálatra, különösen pedig a kihallgatások eljárásjogi és lélektani vonatkozásaira. Ugyancsak figyelmet érdemlő terület az úti okmányok hamisítása, a személyazonosság elfedése, ami nem csupán az illegális migráció elleni küzdelmet nehezíti, de gyakran eszközcselekménye olyan súlyos deliktumoknak, mint az embercsempészés, a bűnszervezet létrehozása vagy a terrorizmus. Találkozunk a digitális adatok térnyerésének következményeivel, ami egyfelől a személyazonosság megállapítását könnyíti meg, másfelől viszont az adatvédelem útjába gördít akadályokat. Megismerkedünk a mesterséges intelligencia olyan alkalmazási terveivel, amelyek a prediktív, bűnmegelőzésre koncentráló rendészeti taktikának adhatnak ígéretes perspektívát. Visszatérő tematika a katonai és a rendőrségi kultúra összehasonlítása, a két, eredendően eltérő veszélyelhárítási stratégia konvergenciájának megfigyelése. A rendőrség titkosszolgálati felderítésének egyik célpontja a prostitúció leleplezése, különös tekintettel a fedett nyomozók által létrehozott csapdahelyzetekre, amelyek alkotmányossági szempontból és a tisztességes eljárás elveinek sérelme tekintetében is revízióra szorulnak. Nem kevésbé izgalmas annak vizsgálata, hogy az eredményes és erőszakkerülő rendészeti intézkedések módszertanát hogyan lehetne továbbgazdagítani akként, hogy a jó megoldások helyet kapjanak a rendőrképzésben is.

A Belügyminisztérium szakmai, tudományos folyóirata a sajtó nyújtotta lehetőségek kiaknázásával teljesíti kettős küldetését:
• a belügyi igazgatás gyakorlatának gyors, pontos és hiteles tájékoztatását, valamint
• annak a szellemi fórumnak a megteremtését, amely az állam- és jogtudományok mellett egy új stúdium, a rendészettudomány számára kínál médiaműhelyt.
A tudományosság nem ismer országhatárokat, a kutatási eredmények nemzetközi megmérettetést igényelnek. Lapalapító elődeink jól tudták ezt. Idézzük fel a néhai főszerkesztő-helyettes, Nyerges Lajos munkásságát, aki már a hetvenes évektől kezdődően gazdag tartalommal, a jogállami minták közvetítésével, a kriminalisztika élenjáró eredményeinek bemutatásával gondozta a Szemle mellékleteként kiadott egykori Külföldi Figyelőt. A most jelentkező nemzetközi rovat nem csupán a régi értékek megőrzését tekinti hivatásának, hanem figyel korunk kihívásaira is. Külföldi orgánumok, mindenekelőtt a társadalomtudományok művelésében rangot szerzett szakfolyóiratok legértékesebb közleményeinek ismertetésével forrásokat nyit a Magyar Tudományos Akadémia által 2003-ban befogadott rendészetelmélet kutatói számára, hozzájárul a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán folyó oktatói és elméletképző munkához, támogatja a Rendészettudományi Doktori Iskola fő törekvését, a rendészettudomány jövendő művelőinek felkészítését, nem utolsó sorban pedig világméretű kitekintés biztosít a lap valamennyi olvasója számára. A Nemzetközi Rendészeti Figyelő műfaja megkívánja, hogy hűen tükrözze
vissza a bemutatásra kerülő tanulmányok eredeti tartalmát. Kétségtelen, hogy helyes értelmezés szerint a recenzió tartalmazhat személyes benyomásokat és kritikai észrevételeket, jelen esetben azonban a hangsúlyt az idegen nyelvű szakirodalomban megfogalmazott gondolatok torzításmentes közreadására helyezzük. Amennyiben, reményeink szerint, sikerül a Figyelő eredeti programjának megvalósítása, akkor annak fő küldetése lesz az olvasók rendszeres tájékoztatása a nemzetközi szakirodalom aktuális témáiról. Célszerű az új rovat leendő szerzőit arra késztetni, hogy az ide szánt írásaikat ezzel a gondolatközlő, szöveghű szemlélettel készítsék el. Ha mindenki, aki ismertetésre fog vállalkozni, egyéni ízekkel ruházná fel írását, éppen a lényeg, a tájékoztatás veszne el. A tudományos élet iránt érdeklődők számára előnyt jelent, ha rendelkeznek a szükséges kritikai készséggel, amit a Figyelő csak erősíthet, noha maga nem vitafórum. Ugyanakkor az itt megjelenő írások színes tematikája, az elméleti jártasság szélesedő horizontja a pályakezdő kutatók értékelő képességeit gyarapítja, alkalmassá téve őket arra, hogy a későbbiekben maguk is sikerrel jelenjenek meg nemzetközi fórumokon. Reményeink szerint az új rovat felkelti majd a rendészet irányító és végrehajtó
szakembereinek a figyelmét is, akik tapasztalatokat gyűjthetnek arról, miként lehetséges a praxisban felhasználni a tudományok eredményeit, és hogyan lehetséges a gyakorlat támogatására partnert keresni a kutatókban. A Nemzetközi Rendészeti Figyelő bemutatkozó száma a Rendészettudományi Doktori Iskola hallgatóinak munkáit adja közre. A recenziók három téma köré csoportosíthatók:
• a rendészeti igazgatás és a biztonság modern megközelítése;
• a hatékonyság és a törvényesség, mint a rendészet legitimációjának alapja;
• a rendészet feladatai világjárvány idején.